A városi bicajozás idegesítő jelenségei közül egyértelműen a piroslámpázás tolja fel a pumpát leginkább az autósokban, gyalogosokban, buszvezetőkben. Teljesen igaza van mindenkinek, aki melléáll ennek a mondatnak: „Piroson nem mehet át a bringás sem!” A most következő képes összeállításban viszont bemutatjuk az Üllői út belső részét kerékpáros szempontból; ezen a forgalmas városi szakaszon csakúgy, mint egyre több helyen az autók, és nem pedig a gyalogosok közé szorulnak a kétkerekűzők, noha a veszélyességi skálán kicsi előnyben van az úttest a járdához képest.
Még egy mondatot igényel, miért kell, hogy előkerüljön ez a téma most: eltelt két év azóta, hogy „lehetőség van külön ütemezésű forgalmi lámpákat üzembe helyezni” (László Jánostól, a Magyar Kerékpárosklub vezérétől tudjuk), ezeket a lámpákat azonban, amelyekre például az Üllőin vagy a Margit körúton erősen szükség lenne, nem találjuk sehol sem.
Kálvin–Népliget–Kálvin
Hát akkor haladjunk: az Üllői ugye a Kálvin térről indul kifelé (külön misét megérdemelne, hogy a Vámház körútról rákanyarodva nem lehetne-e teljesen megszüntetni a pirosat a kerékpárosoknak, akik teljesen belátják mind a gyalogos, mind az autós keresztforgalmat, illetve gyakorlatilag külön sávon haladhatnak itt!). Első stációnk a Kálvin tér mögötti földszintes benzinkút pirosa, ahol jól látszik, az autóknak találták ki ezt a rendszert. Oké, hogy a kerékpárosok kvázi autónak minősülnek a forgalomban, de itt valószínűleg torlódási okokból olyan pirosat kapunk, hogy az tök indokolatlan. A második lámpa mögött ugyan zebra van, de ezen váltásonként 3-4 ember halad át, mozgásuk a járdán kerékpárról kiválóan követhető. A Szabó Ervin-könyvtár felől érkező autókat szintén belátni balról, jó 10-15 méter, mire besorolnak abba a sávba, amelyben haladunk. Ilyenből lesz még.
Második helyünk az Erkel utcai sarok. Egyetlen ok miatt kapnak pirosat az autók, mégpedig a szemből az Üllőiről a befelé egyirányú Erkelre kanyarodó kocsik miatt. Ebből lámpaváltásonként 0-1 van, ez napi tapasztalat az elmúlt öt évből. Mivel ezt a pontot is teljesen belátjuk, „habzó szájjal” követelünk szabad áthaladást. Gyalogos keresztirányú átkelés itt nincs is, mert tilos.
A kedvencem igazából ez a Páva utcai csomópont – már a Corvin-negyed után. Olyan pirosunk van az autósokkal, hogy azt „öröm” nézni. A gyalogosok a párhuzamos zebrán már rég áthaladtak, mire mi is zöldet kapunk. A KRESZ tábláiból világos, hogy itt is teljesen indokolatlan várakoztatni plusz fél percig a bringásokat.
Most pedig egy olyan helyhez érünk, ami csak gyalogosok miatt lámpás. Még a Klinikák előtt vagyunk, a piros forgalomlassító célzatú, gyalogosokat eléggé ritkán látni, hogy itt mennek át az Üllőin. Mozgásuk itt is tökéletesen követhető bicikliről. Körülbelül 25-ös tempóról kell itt emiatt mindig 0-ra lassítani.
Kifelé haladva a Nagyvárad tér után egyszer csak bejön a kerékpárút – persze a járdára rajzolva – jobbról, ennek segítségével azért biztonságosan át lehet kelni a népligeti csomóponton. Mivel a kocsik az Üllői kinti szakaszán 70-80-nal mennek, biciklivel egyáltalán nem ajánlott a külső sávban sem haladni, parkolók, szervizutak és festett járdák jelentenek kapaszkodót... A Népligetnél viszont inkább forduljunk vissza, igazi csemege, ami itt a piros lámpák tengerén ránk vár. Az első zseniális lámpa a Heim Pál Gyermekkórháznál, még a Nagyvárad tér előtt jön. Hála a jó égnek, minimális az Üllőit átszelő gyalogosforgalom, és bár érthető, hogy csemetéiket karon fogó szülők nem figyelnek a kerékpárosokra, mi tökéletesen látjuk, ha valaki át akar menni. Különben ez a piros is baromi hosszú, és még nem láttam olyan kerékpárost, aki kivárta volna zöldet. És még egy (általános) szempont: ha tényleg azt akarjuk, hogy mindenki a legnagyobb biztonságban közlekedjen, a kerékpárost is hagyni kell autómentes zónában hajtani, ez pedig a Heim Pál előtti lámpa után befelé tökre ilyen. (A kórháznál jönnek balról autók, de azok is 20-30 méterrel később kanyarodnak rá az Üllőire, ami lehetővé teszi a balesetmentes besorolást. Ezzel nem szokott gond lenni, legfeljebb a nem mindig szabályosan heverésző taxisokkal az Orczy felé kanyarodó sáv elején...)
A Nagyvárad térnél minden nagyon egyértelmű, áthaladva „csak” a szokásos problémákkal kell, hogy megküzdjünk: kivágódott dísztárcsák, elejtett drótdarabok, autós koccanások után hetekig ott heverő üvegtörmelék, kátyúvá változott szennyvízaknafedlap – a túloldalon a kétes tartalmú, bűzlő és habzó löttyökről már nem is írtunk... A Telepy utcai „nemkereszteződésben” megint egy pusztán forgalomlassítási okokból odatett lámpa miatt kell leállni annak, aki nem tud a Nagyvárad tér után legalább 30-ra gyorsítani. Itt a megint csak jól látható mozgású gyalogosok száma irtó csekély, a lámpa hosszadalmasan piros, a Telepyből kijövő autók pedig még két sávon keresztül kanyarodnak, míg elérik a külsőt, amit ugye mi használunk. Ha azt vesszük, hogy megállás nélkül, úgy 28-as tempóban még a Korányi Sándor utcai, háromfázisú kereszteződésen is átérünk, csak itt perceket spórolhatunk – és ez ugye fontos összetevője annak, hogy az ember nem BKV-zik, nem autózik, hanem bicóval járja a várost.
Lance Armstrong legyen a talpán, aki a Korányin átteperve még a Klinikákon is átvergődi magát zöldön – nekem eddig talán egyszer sikerült, késő este, nulla forgalom és kb. 41-es tempó mellett –, a következő megpróbáltatás így is gyorsan jön egy színtiszta forgalomlassító lámpa formájában, amit még zebra sem kísér. A jobbra látható Nagytemplom utca befelé egyirányú, csak a szemközt, 3 sávval messzebbről érkező, indexelő autók, illetve a külső sávos, befelé „üllőizők” hajthatnak be. Biciklisták számára ez egy baleset-veszélytelen pont, ahol szintén érdemes volna tenni valamit végre.
A Fúró utca lámpájával semmi gond, két sávon jön ki rengeteg autó az Üllői egy-egy irányába, és viszonylag tempósan zöldet is lehet kapni. Viszont a következő sarkon a Nagytemplom utca-szindróma köszönt ránk (Vajdahunyad utca), befelé egyirányú utcával. Azzal persze védhető a lámpa, hogy itt gyalogosokat is áteresztenek, de egy másik oldalra áthelyezhető hirdetőhenger teljesen láthatóvá teszi a gyalogosmozgást, és itt megint nyerhető egy perc, és eggyel kevesebb izzadás, erőlködés.
A Ferenc körúti lámpával már csak azért sincs semmi gond, mert az előtte lévő szakaszon ki lehet számolni, mennyire érdemes igyekezni a következő (nem túl hosszú) zöld elkapásához. Bevallom, biciklisként a 4-es, 6-os villamos az egyik kedvenc felszíni járművem olyan értelemben, hogy ott aztán minden egyértelmű: sűrűn jár, sok utast szállít, rá van állítva az összes forgalmi lámpa, így kellene működnie mindennek. Hanem ami utána jön, dal, móka és kacagás. Öt, azaz öt lámpa jön még a Kálvinig, ebből az első – a Mária utcai – a túrás és a belógó fa, illetve hát a reklámtábla miatt gyakorlatilag láthatatlan, a második – a Köztelek utcánál, képünkön – értelmetlen a gyök kettő számú, egyértelmű mozgású gyalogos miatt, és a Köztelekből 10 percenként kijövő 3 autó is 4-5 sávot kell, hogy átváltson, mire eléri a biciklis sávját, ami voltaképpen innentől veszélytelenül széles parkolósáv.
A harmadik lámpa folyamatosan zöld most már, mióta rájöttek, hogy itt megállítani bárkit – még autót is – forgalomcsillapítási okokból is tök felesleges, erre ott van a benzinkúti és a rögtön utána következő Kálvin téri lámpa.
Hát ennyi volna dióhéjban az Üllői út mindössze 3100 méteres szakasza kerékpárosszemmel, túl azon, hogy ugye nincs rajta kerékpárút, pedig a szinte végig három sávból technikailag könnyen lehetne az Andrássy út mintájára kettő plusz egy (itt még a parkolósávot sem kellene megoldani). Részletes javaslatcsomag helyett (vagy inkább elé?) egy gondolatébresztő összeállítás most éppen időszerű. Dolgos ősz következik.
Az Üllői úton a rendszeres piroslámpázásért egyébként még nem büntettek meg (lehet, hogy elküldöm a linket a BRFK-nak is, szemellenző-nyitogató gyanánt), de az is biztos, hogy a képekkel illusztrált pontok közül egyiken sem voltam balesetveszélyes, teljesen átlagos figyelemmel és simán lehetett haladni. Az egy másik kérdés, hogy a közlekedés egyéb szereplői csak annyit látnak, hogy egy bringás megint átment a piroson...
