Buszsávozás: ezt azért így ne

Nem, nem uszít káoszra, szabálysértésre a KüllőnÉlő, még ha a múltkori bejegyzést úgy is értették páran. Ha bizonyíték kell, íme egy olyan, szerintem túl lazán vett szabályozás, ami sok bajt, balesetet okozhat a közlekedésben. A buszsávozásról van szó.

És ez itt egy nagyon fontos pont. Meg lettek kérdezve a buszosok, hogy mi a túrót látnak egy kerékpárosból? Hogy milyen távol kell lenniük egymástól, hogy észleljék egymást? És még egy közösségi közlekedési szempont: a BKK-közlemény hosszasan ecseteli, hogyan lehet és hogyan nem kellene egymást előzgetni busznak, bringásnak. Ha történetesen egy megállóból kikanyarodó busz 34 méter múlva utolér egy biciklist, aki mondjuk 18-cal megy, a nagy forgalomban (pont ez indokolta a buszsávok létrehozását ) előzni nem tud, 20-60 utasával a következő megállóig ebben a tempóban kénytelen haladni.

A múlt heti KüllőnÉlő azért emelt szót, hogy kicsit több szabadsággal, illetve ésszerű módosításokkal segítsék a bringás közlekedést, ezúttal viszont a közepes tudású kerékpárosok védelmében, illetve az autó helyett végre legalább a közösségi közlekedésre átszokó utasok kényelme érdekében némi önmérsékletet javasolnánk az adminisztratív bringaútmennyiség-növelés terén. Nem kell feltétlenül vakmerő átmeneti megoldásokhoz nyúlni, amíg a végleges eszközökkel nem megoldott a kerékpárosok biztonságos és élvezetes közlekedése az adott helyeken. Értjük mi azt, hogy bringások mindenhol vannak, de a „jó megoldást” nem kellene elsietni