„Próbáljon szemkontaktusba kerülni a buszvezetővel!” – ez a BKK egyik kérése a bringapingás buszsávot használó kerékpározóhoz. Hát már bocsánat, de szétröhögtem az agyam, amikor a társaság augusztusi közleményének olvasásakor idáig eljutottam. Pedig eléggé a végén van, és igen rázós dolgok vannak előtte abban a terjedelmes irományban, amelyben töviről hegyire meg van adva, miért, hol és mely buszsávokat szabadították fel a kerékpárosok számára. Bátor, de veszélytelen, tapasztalt és – hát hogyan is kell ezt mondani – felelős napi kerékpározóként egyszerűen muszáj tollat ragadni buszsávügyben, mielőtt még baj lesz.
A fent idézett mondattal már önmagában is az van: bárki, aki látott már Budapesten autó- és trolibuszt, tisztában van vele, hogy gyalogos, bringás szemmagasságból (nem viccelek) a vezetőfülkéből pontosan a visszatükröződő pesti égbolt, jobb esetben a budapesti színek látszanak, az ezerfelé figyelni igyekvő, sokszor látása védelmében napszemüveget viselő sofőr tekintete nem. Maximum olyan távolságból, amelyből nem kéne
Egy másik útmutatás szerint jobbról megelőzni a pirosnál álló buszt tilos. Ez nem gond, sőt okos, de mintha ellentétben állna egy másik „kiharcolmánnyal”, tudniillik, hogy pirosnál fel lehet állni a lámpa alá – a vívmánynak amúgy éppen azoknál a bicós buszsávoknál van értelmük, ahol a piros után jellemzően lefordulnának a kerékpárosok. Hol is, hogy konkrétak legyünk? Éppen az elsőként „felszabadított” buszsáv egy kitüntetett kereszteződésében, a Krisztina térnél, ahol a Pest déli felére tartók a Krisztina körúton folytatják. Egy szó, mint száz, érdemes elolvasni végig az indoklással, tudnivalók tömegével ellátott írást. De most egy kicsit gondolkodjunk is.
Hogyan is keletkeztek a buszsávok? Igen, a legkülső autósávot egy látványos záróvonallal leválasztották. Miért baj ez bringás szemmel, ha már előállt a mostani helyzet? Műszakilag nem készültek ezek a sávok buszsávoknak, nem kevertek beléjük több gumibogyószörpöt, nem lettek szélesebbek, mint a többi sáv. De amikor létrejöttek, még akkor sem gondoltak bele, hogy itt majd kerékpárokat kell előzgetniük a buszoknak; erre éppen pompázatos bizonyíték az a fotó, amit közleménye mellé kiböllentett a BKK: szép kövér záróvonal a buszsáv és a többiek között. Tovább is van: mivel a buszsávokat ezek a „hirtelentonnák” gyalulják, őrülten romlik a minőségük, a rossz úton, tempósan haladni kényszerülő bringások pedig kábé ugyanakkora veszélyben vannak, mint az őket azért mégiscsak látó autósok sávjában.
És ez itt egy nagyon fontos pont. Meg lettek kérdezve a buszosok, hogy mi a túrót látnak egy kerékpárosból? Hogy milyen távol kell lenniük egymástól, hogy észleljék egymást? És még egy közösségi közlekedési szempont: a BKK-közlemény hosszasan ecseteli, hogyan lehet és hogyan nem kellene egymást előzgetni busznak, bringásnak. Ha történetesen egy megállóból kikanyarodó busz 34 méter múlva utolér egy biciklist, aki mondjuk 18-cal megy, a nagy forgalomban (pont ez indokolta a buszsávok létrehozását ) előzni nem tud, 20-60 utasával a következő megállóig ebben a tempóban kénytelen haladni.
A múlt heti KüllőnÉlő azért emelt szót, hogy kicsit több szabadsággal, illetve ésszerű módosításokkal segítsék a bringás közlekedést, ezúttal viszont a közepes tudású kerékpárosok védelmében, illetve az autó helyett végre legalább a közösségi közlekedésre átszokó utasok kényelme érdekében némi önmérsékletet javasolnánk az adminisztratív bringaútmennyiség-növelés terén. Nem kell feltétlenül vakmerő átmeneti megoldásokhoz nyúlni, amíg a végleges eszközökkel nem megoldott a kerékpárosok biztonságos és élvezetes közlekedése az adott helyeken. Értjük mi azt, hogy bringások mindenhol vannak, de a „jó megoldást” nem kellene elsietni
