A fenntartható fejlődés, a környezettudatosság, a találkozás, a kirándulás és a szabad lelkű közlekedés jelszóival (a lelkendezés részletei keretes írásunkban) rittyentettek a Vérmező Moszkválmán tér felőli sarkára egy elsőre csini bringás találkozóhelyet egy hete. A létrehozók: Svédország budapesti nagykövetsége és kereskedelmi kirendeltsége, a Fővárosi Önkormányzat és még egy-két kisebb svéd és magyar cég. A cél az – hát, ha máskor nem, így majdnem télen –, hogy itt találkozzanak a túrázni indulók, a Délibe érkezők, illetve mindenki, aki kisebb buheratúrát kénytelen elvégezni a bicón; ehhez vannak itt eszközök, és pumpa is, önkiszolgáló jelleggel. A fejlesztéshez némi parkfelújítást is ragasztottak, vagyis lekövezték, -betonozták és felszórták esőben azonnal sártengerré váló salakkal a kis parkrészt. Pozitív, hogy van itt környéktérkép és – egyszer talán izgalmas – eligazító tábla is, no meg ivókút, amely a napokban beálló fagy esetén különösen hasznos lesz elzárva.
A svéd nagykövet öt érve a bringázás mellett
Oké, hogy környezettudatos a szellem (hisz a bringázásra ösztönzés közismerten az), de mondjuk a bringaút mellé installált szemetes nem szelektív – a teljesen félreeső, még színben is tökéletesen egyforma kukák már azok –, a salak meg nem igazán zöld hozzávaló. Cseresznye a tejszínhabon: a svéd nagykövet asszony egy kivágott élő fa rönkjéből eszkábált olvasóállványba kapaszkodva mondta el a beszédét a múlt csütörtöki átadón.
Kiderült, hogy ez a placc már egy nagy mókázás harmadik örömforrása: először a Margitszigeten létesítettek ökojátszóteret, majd a Lánchíd budai hídfőjénél keletkezett a régi játszótér helyén új pihenőpark.
A projektért pesti oldalról felelős ifjú főpolgármester-helyettes, Szeneczey Balázs demonstratíve egy elegáns biciklin érkezett. Az átadón elhangzott még, hogy az infrastrukturális izét leegyeztették a Magyar Kerékpárosklubbal – ami ma már nem érdem, hanem természetes: infrastruktúrafejlesztést csak az ő bólintásukkal lehet létrehozni –, azonban az ő nevüket a sajtóanyagról látványosan lehagyták mint együttműködő partnerét.
Szeneczey Balázs városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettes:
Nem sérelem ez, csak tény. Az világított rá erre, amikor az átadó után az MK-val szoros együttműködésben lévő Critical Massnél egy higgadt és megfontolandó kritikakupacot találtam. A CM azt mondja ugyanis, hogy a 30-40 milliósra becsült beruházásból inkább a pályaudvarokon kellene tárolókapacitást, illetve a városi támaszok számát növelni (magyarul létrehozni). A CM elgondolkodtató dolgot ír, amikor azt mondja: „a nagylelkűséget köszönjük, de a felajánló és az adományozott is nyerne azzal, ha megbeszélnék, mire van égető szükség. [ ] Felajánljuk, hogy a jövőben segítünk a valós igények felmérésében.”
Az átadó helyszínén engem is ehhez kapcsolódó gondolatok szorítottak a markukba. A parknak része egy „közösségi szempontból” értéktelen szerszámkészlet, amelyet sajnos úgyis gyorsan el fognak lopni – ezzel amúgy számolnak, és az ígéretek szerint a pótlásról az alacsony érték miatt azonnal gondoskodnak is a felelősök –, és amelyet úgyis mindenkinek magánál kéne tartania, aki mondjuk túrázni indul a környékről. Kerékbe fújási lehetőség szintén minden benzinkúton van – a legközelebbi 3 perc sétára van a Széna téren, de a Márvány utcai sincs messzebb 10 percnél, a fogaskerekűihez 4, a budagyöngyeihez uszkve 6-7 percet kell tekerni, de a Hűvösvölgyben is van töltőállomás pumpával –, a fél-egy liter ivóvíz hurcolása pedig, főleg túrázás esetén igazán nem téma, nem is beszélve arról, hogy aki meg csak közlekedik 10-20-30 percet, az kibírja A-tól B-ig.
Bicikliző alkatokból kiindulva tehát aki felkészültebb, nem hagyja a tekerés idejére a szerelést, javítást, állítást, aki kevésbé az vagy teljesen amatőr, az mindenképpen olyannal nyúlasson a drótszamárhoz (előzőleg), aki ért hozzá. Szerintem.
A projekt sajtóanyaga kiigazítása végett: az nettó nem igaz, hogy ez a hely több bicikliút találkozásánál van, ugyanis itt összesen egy darab, a Krisztinavárost a Városmajorral összekötő kerékpárút húzódik.
Egy héttel az átadás után örömmel konstatáltam: a nyolc szerszám a helyén, az ivókút megy, a pumpa működik. Megyünk még.
Sándor Tamás, a tervező S-Tér Kft. ügyvezetője:
