Mindig is ámulattal néztem a világutazókat, illetve mindazokat, akik valamilyen okból vagy célért – legyen az akár önismeret vagy jótékonyság, figyelemfelhívás valamely fontos ügyre – nagy és látványos fizikai megpróbáltatások elé állnak. Talán nem csak én vagyok így.
Ezért amikor a Bikesafe portálon belebotlottam a hírbe, nagyon szomorú lettem: Simada Josihiro japán világutazó Budapestre érkezvén tolvajok áldozata lett. Igen, ő lett áldozata, hisz biciklije, amivel kontinenseken át tekereg, saját bevallása szerint is a testrészévé vált. Kicsiben mi, mindennap tekerők is átérezzük ezt, amikor nem a metrón nyomorgunk büdös hónaljakat szagolva, vagy a buszokon kéregetünk egymástól elnézést a cipőtaposásért, hanem a napfényes, körpanorámás városban pedálozunk, frissítjük fel magunkat a látottakkal-hallottakkal, merülünk el gondolatainkban. Fenekünk, lábfejünk, kézfejünk nyúlványa.
De elég a „nyálból”. Néhány szó erről a Simadáról: már öt éve úton van, több kontinenst bejárt, elképesztő kalandokon ment keresztül, de biciklijét sehol nem lopták el, most Budapest emiatt kerül be a naplójába.
A lopás a beszámolók szerint úgy történt, hogy Simada január 16-án becsekkolt a VII. kerület Kertész utca 35. szám alatt lévő hostelba, aminek udvarán lelakatolta a drótszamarat. Afrikától Ázsiáig nem történt meg vele eddig (mondom: öt éven át), hogy „mindenható” kerékpárzárját csak úgy megsemmisítse egy-két „profi”.
Kanyarodjunk rá akkor az „és akkor most mi van” vonatkozásra: keressük a Bikasafe-fel karöltve mi is a Riese und Müller „RM” Birdy „BD1” cangát, különös ismertetőjegye, hogy kis kerekű, könnyen szállítható, összehajtható, ezüst vázas, egyedi gyártmányú német keróról van szó. Elöl és hátul is igen teherbíró csomagtartója van. A nyomravezetőnek 50 ezer forint is a markát üti, amiből szerintem vehet is egy olyan használt biciklit a neten, amivel jobban elvan, mint ezzel. Meg ugye város-PR szempontjából is jó lenne, ha visszakerülne a bicikli a tulajhoz, így csak egy újabb izgalmas kalandként szerepelne Budapest a naplóban – illetve a videoblogban – , és nem szégyenfoltként.
És hogy miért lettem érzékeny erre a témára? Egy kísértetiesen hasonló lopás történt az ismeretségi körömben nemrég. Budapesten egyedülálló az a könyvkötőműhely, amit a „Moszkválmán” térnél feltörtek (egy ajtólemezt rúgtak be), és olyan különleges, egyedi, személyes emléknek vagy régészeti magángyűjteménynek készült köteteket vittek el, amelyek a könyvkötőmester számára pótolhatatlan veszteséget, illetve felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Soha és egy kicsit sem fogom megérteni azokat az embereket, akik ilyen jellegű lopásokra vetemednek, öt centi távolságba sem gondolkodva, hogy mit okoznak ezzel, és mit nyernek vele ők.
A képek a Bikesafe oldaláról származnak.
