A felmérés kimutatta, hogy a „szegénységi kerékpározás” bizony virágzik, de a jobb módú, iskolázottabb vidéki réteg körében nem ver gyökeret a biciklizés vágya. A kerékpározók önbevallásos egészségi állapota egyébként vidéken és Budapesten is mérhetően jobb, mint a nem kerékpározóké.
Budapest
60 százalék férfi, végzettség szerint szórt, fiatalok vagy középkorúak, 30 évnél fiatalabb nők körében óriási divat, jó anyagi körülmények között él, jobb a számítógép-ellátottsága, 70 százaléknál van autó a háztartásban.
Vidék
50 százalék férfi-nő, alacsony iskolai végzettségű, korosztályban szórt, nők és férfiak egyformán gyakran, rosszabb anyagi körülmények közt él, nem internetezik annyira, rosszabb az egészségügyi állapota, 44 százalék a kocsiellátottság.
A túrázási szokásokra jellemző, hogy ez a műfaj főként a budapestieké, főként a fiataloké és főként a férfiaké – de Budapesten ebben is növekedés mutatkozik.
Az adatok nem igazán hasonlíthatóak össze az Eurostatéival, mert más módszertan szerint és merítésből vannak. Az alapadatra viszont legyünk büszkék: a napi biciklizők arányát tekintve ott vagyunk Európa élmezőnyében Hollandiával, Dániával és Finnországgal.
Sajnos 11.20-ra egy közműszolgáltató jelentkezett be hozzám, így az eseményről negyed órával a fontos randi előtt távoznom kellett. De csak negyed órával, ugye...
