Valaki most azt gondolja, jót tett a bringásoknak?

Aki az alkoholszabályt fellazította, halvány gőze sincs sem a bringázásról, sem a közlekedés lelkivilágáról.

Napokkal a szabálymódosítás életbe lépése után sem térek magamhoz. Miért volt erre szükség? Ki találta ki, és hogyan? Ráadásul a bringásokat is beleértve elég keményen nekiesett a szabálynak mindenki, erre a szabályalkotó még azt is hozzányögi, hogy aki ittasan biciklizik, az pusztán önveszélyes. Mi van? Tényleg közlekedési szabályokat alkotnak olyan emberek, akik azt hiszik, üres városokban, közutakon magányos kerékpárosok hajtanak, és hibáikkal senki mást nem veszélyeztetnek, csak saját magukat? És ezt „a vécére is bicikliző”-ként mondom. Na de kotorjunk kicsit a mélyére!

A közúti közlekedési rendelet péntek 23.59-ig úgy szólt, hogy járművet csak az vezethet, aki a vezetést hátrányosan befolyásoló szer hatása alatt nem áll, nincs alkohol a vérében. Kivételt ez alól a bicósok jelentettek, hisz egy kis engedménnyel mellékutakon nyeregbe pattanhattak egy-két sör után is – főúton nem. Aligha lehet fogalmunk arról, hogy ezt a privilégiumot sikerült-e lenyeletni a közlekedés többi szereplőjével, de most a rendeletalkotó rendesen feltúráztatja a közlekedésbiztonsági kampányokon nevelkedő néprétegeket – és a kampányokat szervező BKK-t, autóklubot, kerékpáros érdekvédőket – azzal, hogy az alkoholfogyasztó kerékpáros kezébe adja a lehetőséget, hogy egy asztalnál sörözgetve döntse el, mikor fog ő még biztonságosan hazatekerni.

Ez egyáltalán nem kóser így. Elmondom, miért nem.

1. A szabályalkotás után a közlekedés mely szereplője nem fog vajon ittas gyökérként gondolni egy igen késő este kerékpározó emberre? Milyen társadalmi vízió volt a rendeletalkotó fejében? Ez tényleg a „Menjél haza, részeg vagy!” szint, bocs.

2. Előfordult már, hogy ittam, amikor bicikliztem, de helyesnek sohasem tartottam ezt, és ha rendőr elkap, és fizetnem kell, ugyanúgy fizetek, mintha autós lennék, mert ez így kerek. De hogy ezek után nem az alkoholszint a büntetés alapja, hanem hogy egy talán bringán soha nem ült rendőr szubjektív megítélése alá essen, hogy „biztonságosan” kerékpározom-e, az eléggé necces. (Például kiállok a nyeregből, mert úgy gyorsulok jól, és ez jobbra-balra dülöngélő biciklizésnek néz ki, egyből gyanús leszek. Ne már!)

3. Normál esetben egy nemzetközösség vagy egy ország a szabályait azzal a mozgatórugóval hozza, hogy a) társadalmilag hasznosnak látja; b) tömegigényt fedezett fel. Az elsővel már foglalkoztam, hogy miért volna baj, a tömegigénnyel meg az a gond, hogy sorra kecmeregnek ki odújukból a bringás szervezetek, hogy őket ugyan meg nem kérdezték. De hát akkor kik miatt kellett ez? A kérdést sokan fel fogják tenni magukban, és a vétkest a szabályalkotóban, illetve – mint már mondtam – az esti bringázóban fogják megtalálni, mert ugye „felelős kell”.

4. Ma Magyarországon – és nyugodjunk meg, másutt is így van – a legtöbb szabály olyan, hogy „egy kicsit azért” át szokás lépni. Ha magas az áfa, pár terméket nem ütök be a gépbe, ha 10 percre ki kell engednem óránként a munkavállalómat, akkor csak 7-8 perc után teszek megjegyzéseket a „lebzselésre”, ha 30 deka párizsit kérnek tőlem a boltban, akkor talán elég csak a csomagolás mérlegre helyezésével nyernem 1 dekát – vásárlónként –, és ha mellékutakon tekerhetek ittasan, akkor a Kiskörúton pont csak két-három sarkot fogok menni, ha nem látok rendőrt. Ugye, így van ez? Mi lesz akkor, ha lazítunk a szabályokon? Igen, legyünk önkritikusak, az történik, hogy a lazított szabály kereteit fogjuk feszegetni, nemde?

5. A szabályalkotó lázas gyorsasággal reagált, ahogy meglátta az első kritikai hullámot. Mit is mondott? „A KRESZ azon módosítását, amely szerint a kerékpáros fogyaszthat alkoholt, az indokolja, hogy a biciklisták esetében az önveszélyességen túl nem áll fenn a közveszélyesség lehetősége.” (Kormányzati Információs Központ) Tényleg? Mondjuk péntek este tizenegykor egy kimozdult csatornafedlapon eltaknyol a Rákóczi úton egy két sört megivó kolléga, aztán besodorja egy taxis, akkor mi van? Önveszélyesség van? Tényleg magányosan, üres utakon kóricáló kerékpározás van ma Magyarországon?

Az mindenesetre jelzésértékű, hogy már a szabály életbe lépésének napján magyarázkodásra kényszerült a jogalkotó, ami talán elmozdítja ezeket a rosszul bevert karaktereket a papírról. A lehetőség megvan rá, hogy lendületesen és gyorsan megváltoztassák a szabályt – amely teljes egészében itt elérhető, a 4. paragrafusban található a változtatás.

Zárszó: lehet az új szabály a társadalmi felelősség tesztje is. Lehet, hogy fényes diadalt arat a váratlan engedmény. Minden lehet – csak érdemes-e?

A KüllőnÉlő kerékpárosblog korábbi bejegyzései itt érhetők el.