Három ígéretes pályakezdő

Díjátadóval kezdődött tegnap a költészet napi Versmaraton, a Magyar Írószövetség, a Magyar Napló Kiadó és a közmédia közös rendezvénye a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), ahol estig folyamatosan a verseké és a költőké volt a főszerep. A Versmaraton kísérőrendezvényeként meghirdetett Szaval a suli! pályázat győztese, a csepeli Széchenyi István Általános és Két Tannyelvű Általános Iskola felső tagozatának 125 diákja szavalta Serfőző Simon Az eget, földet nézzétek című versét a PIM udvarán.

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Magyar Írószövetség debütdíjat alapított, amelyet elsőként a Légörvény című verseskötetéért Nagy Lea, a Murokffyban vérré válik az abszint és lóvá teszi az ördögöt című köny­véért Pataki Tamás kollégánk, valamint Virágok esztendeje című regényéért Voloncs Attila vehetett át.

A Magyar Írószövetség debütdíját Voloncs Attila, Nagy Lea és Pataki Tamás vette át
Fotó: Bach Máté

Nagy Lea Légörvény című verseskötetét és a fiatal költőt Petőcz András József Attila-, Márai Sándor- és Magyarország Babérkoszorúja díjas író, költő méltatta, aki a versek poétikai sajátosságai mellett kiemelte a szerző azon szerkesztői leleményét is, hogy a kötet ciklusai elé saját magától választott mottót. „Az egyik mottó így szól: »A félelem megöl mindent. A minden meg eláraszt mindenkit.« Aláírás: Nagy Lea. Azt remélem, és ebből a kötetből az derül ki, hogy Nagy Lea nem fél. Egy komoly pálya esélye van előtte” – mondta.

„Az olyan debütkötetcímek idejében, mint a Várunk vagy az Oda, Pataki Tamás már azzal letette a névjegyét, hogy regénye címlapjának jelentékeny részét a következő foglalja el: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt. Persze nem ez volt a mű egyetlen transzgresszív vonása, normasértő cselekedete. A szándékos archaizálással nemcsak Magyarország egyik fénykorát, a dualizmust idézte meg, de hőse, Murokffy Tódor Ede alakja is egy olyan hőstípust állít elénk, akinek pimaszsága, magabiztossága és az »amibe fog, az sikerül neki« doyensége kiemeli kalandjait a fiatal irodalom javarészt neurotikus hősei közül” – kezdte Pataki Tamás laudációját Smid Róbert irodalomtudós, kritikus.

Voloncs Attila Virágok esztendeje címmel tizenévesen írt nagy ívű történelmi regényt, alcíme szerint új magyar rapszódiát. „A titok pedig továbbra is az, hogy miként ír valaki ennyi idősen ilyen regényt. Pontosabban: hogyan tud megírni egy ilyen regényt? Mert az még csak-csak magyarázható, hogy valaki – perverz történelemrajongó lévén! – éppen a Tanácsköztársaság gyászos 133 napját kutatja; az is érthető, hogy egy fiatalember szívszorító szerelmi történetet ír, hiszen mikor, ha nem most?; és az is elfogadható, hogy ez a bizonyos fiatalember ilyen zsenge korban nem bugyuta és elcsépelt szerelmi költészettel, de még csak nem is a rövidségük miatt talán egyszerűbbnek tűnő novellák írásával próbálkozik – hanem regénnyel. Nagy regénnyel” – mutatott rá Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjas író, lapunk munkatársa.