A Huszttól húsz kilométerre fekvő nagyközségben, Visken feltárt falképek rendkívüli művészettörténeti értékkel bírnak: bár falképtöredékeket több kárpátaljai és erdélyi templomban is feltártak az utóbbi években, ezek az 1400-as évek elejére kelteztethető képek nagy felületen – a templom több mint kétharmadában – fennmaradtak.
„Kivételes, határon túli, de összmagyar értékkincs megőrzéséről van szó. A művészettörténeti szenzációt jelentő viski feltárás mellett meg kell említeni a szintén Kárpátalján, a técsői templomban feltárt freskótöredékeket, valamint a Nagybégányban megtalált Szent Ilona-freskót” – mondta az eseményen Földváry Gábor, a Miniszterelnökség örökségvédelmi ügyekkel kapcsolatos feladatok koordinálásáért felelős miniszteri biztosa.
A szerdai sajtóeseményen a falképekről Marosi Ernő Széchenyi-díjas művészettörténész, a feltárást irányító Lángi József restaurátor és Jékely Zsombor művészettörténész beszélt.
Mint elhangzott, a viski templom északi falán egy középkori krisztológiai ciklus indul, amelynek jelenetei a déli falon a diadalív pillérénél fejeződnek be. Jól azonosíthatók a Betlehemi gyermekgyilkosság, a Menekülés Egyiptomba, majd a Passió összes jelenete, amelyek a Krisztus a pokol tornácán jelenettel zárulnak. A ciklust kiegészíti még két jelenet Mária halálával és Szűz Mária Krisztus általi mennyei koronázásával. A templom három építéskori keleti ablaka mellett megfestett női szentek közül Alexandriai Szent Katalin, Antiochiai Szent Margit és Szent Borbála azonosítható, de feltártak egy tonzúrás szerzetes alakját is.
„Nem a teljes falképciklust sikerült feltárni, mégis nagyon nagy felületen, két teljes falon megőrizte a templom szentélye a kifestést, ami ezen a vidéken ritka. A 15. század, Luxemburgi Zsigmond király uralkodása második felének nagyon fontos emléke ez, ami a Magyar Királyság virágzó időszaka volt” – mondta Jékely Zsombor művészettörténész az MTI-nek.
Hozzáfűzte, hogy összetett, gazdag ikonográfiai program keretében festették fel Krisztus életéből a legfontosabb jeleneteket. Megjegyezte, hogy a falképet a reformációval összefüggésben vakolták be, illetve a felületét több kár érte, köztük egy 18. századi tűzvész és későbbi átalakítások miatt a színe is megváltozott. „Az ép felületeken a mai napig jól érződik az egykori magas festői kvalitás. Olyan festőműhely alkotásáról van szó, amellyel a környéken még nem találkoztunk” – emelte ki a művészettörténész.
