Feljegyzések, gondolatok egy tavaszi nap margójára

Mások készülnek a Marsra, elektromos autókat akarnak, s mi Háromszéken – mint a kezdetek kezdetén – göncökbe öltözünk, hogy meg ne fagyjunk otthonunkban.

Mások készülnek a Marsra, elektromos autókat akarnak, s mi mint a kezdetek kezdetén göncökbe öltözünk, hogy meg ne fagyjunk otthonunkban. Mi vagyunk a hibásak. Miért akartunk falun városi körülmények között élni? Miért kellett nekünk központi fűtés, amihez áram kell? Ülünk gyapjú pokrócokba csomagolva, gyertyafényben, mely akár romantikus is lehetne, de nem az.

„Homofiszos” világunkban, a munkánk a gépünkben maradt, melyet nem tudunk megnyitni. Várjon mindenki ránk, ha van kedve… Még értesíteni sem tudunk senkit, hogy ne számítson ránk, mert se villanyunk, se fűtésünk, se internetünk, se telefonvonalunk, se telefoninternetünk nincs.

Ez ma, vagyis 2021 március 17-én zajlik Háromszéken. Egész napos kosztunk csak száraz étel.

Nem tudom, hogy máshol mi zajlik, mert az elektronikai kütyük működése nélkül teljes a hírzárlat.

Havazás Háromszéken március 17-én
Fotó: Facebook

Ma fél napos várakozás után, halálos félelmünkben kiástuk magunkat a hóból, ketten két órát lapátoltunk, hogy az autónkat kiszabadítsuk. Begyúlt a masinánk szerencsére, és bevágtattunk a hozzánk legközelebb lévő kisvárosba, ahol szintén járhatatlanok voltak az utak, nem volt villany, sem online iskola, mert az internet elillant. Gyerekek az utakon csoportokban. Nem tudtunk parkolni, mert az út szélén derékig ért a hó. Anyám háza előtt megálltunk az út közepén egy percig, míg megkérdeztem jól van-e. Bosszankodott, hogy reggel szemétlapáttal ásott utat, míg hátravergődött a csűrbe a hólapátért. Amúgy ő fával, hagyományosan fűt, így nála nem volt hideg, de ő sem tudott senkivel kapcsolatba lépni, vagy üzenni hogylétéről.

Már eltelt a nap, este írom soraimat gyertyafénynél, várván az áramszolgáltatást, hogy lemerült gépeim feltöltsem, és az egy napos elmaradt munkámat pótoljam. Még csak 12 fok van a lakásban, de már csak sállal és sapkában ülök. A hűtőben tárolt élelmiszerek és a fél disznó is bírja még egy darabig, utána kidobhatok mindent.

Jövőre a húst üvegbe és bödönbe rakom el, zsírban, mint régen nagyanyám. De mi lesz az itthoni munkavégzéssel? Arra reméljük jövőre már nem lesz szükség...

Íme egy elrettentő képgaléria: