Mezőgazdasági tájak, monumentális diptichonok

Péntekig virtuálisan járhatjuk be Süveges Rita Mellette minden puszta gyom című tárlatát az Inda Galéria honlapján. A fiatal művész alkotásain a mezőgazdasági táj új perspektívái tárulnak elénk.

Fotó: Inda Galéria

Süveges Rita festményeiben arra kérdez rá, hogy a földművelés miként kapcsolja össze avagy választja el az emberi társadalmat és a természetet? Vajon mit eredményez az a kapitalista logika, amely erőforrásra és kártevőre osztja fel a természeti világot?

A földművelés az emberi környezetátalakítás egyik legfőbb példája. Kultúra szavunk, amely a társadalom közös tudásáról, értékeiről és képzeletéről tanúskodik, latin eredetű, annyit tesz: (a földet) megművelni. A földművelés és állattenyésztés elterjedése a népesség, a civilizációk és városok robbanásszerű fejlődéséhez vezetett. Ez ugyanakkor annak az antropogén környezetátalakításnak a kezdetét is jelentette, amely az ökoszisztémákban, a Föld felszínén és a légkörben is visszafordíthatatlan változásokat idézett elő – olvasható a kiállítás ajánlójában. A Föld lakható területének felén mezőgazdasági termelés folyik, mely földek felét mindössze négyféle növény fedi: a kukorica, a búza, a rizs és a szója. Ez a monokultúra szándéka szerint csupán egyetlen fajnak szolgál élőhelyként.

A földművelés miként kapcsolja össze avagy választja el az emberi társadalmat és a természetet?
Fotó: Inda Galéria

A szántóföld szélén azonban észrevétlenül terül el egy keskeny, pár méter széles terület, amelyet nem ér műtrágya, gyomirtó, növényvédőszer. Akár harminc lepkefaj is felbukkanhat a burjánzó gyomokon. A madarak itt megpihenhetnek egy fa ágain, még akár fészket is rakhatnak. Beporzók sokasága zümmög a mezei virágokon. Ez a keskeny, táblaszegélynek nevezett földsáv oázisként szegélyezi a mellette végtelenbe nyúló, termő sivatagot. Adódik a kérdés: vajon a szegély a fenntarthatóságot segíti elő, vagy inkább annak a nem kívánt ellenállásnak a tűrt és kizsákmányolt tere, és csupán annyiban tartja fenn a természetet, amennyiben azt a gazdaság a szolgálatába tudja állítani?

Süveges Rita a kiállításában azt kutatja, hogy a mezőgazdaság fenntarthatatlan gyakorlatai hogyan fonódnak össze kényszerűen a fosszilis kapitalizmus technológiájával és érdekeivel. Közelről vizsgálja az új technológiai innovációk zöldre festésének a gyakorlatát és a monokultúrát mint élőhelyet. A tárlat központi kérdése, hogy a termelési rendszer által tett engedmények milyen módon járulnak hozzá szervesen a pusztító rendszer fenntartásához. A különleges tárlaton a művész és Miklósvölgyi Zsolt kritikus, művészeti író kalauzolja végig az érdeklődőket. A virtuális tárlatvezetés az Inda Galéria YouTube-csatornáján tekinthető meg.

Művészet és klímaképzelet találkozása

A fiatal művész az elmúlt években a poszt-antropocentrikus elméletek és a digitália festői ötvözésével mutatkozott be. Főként monumentális diptichonjairól ismert, amelyek a fosszilis kapitalizmus természetre gyakorolt hatását járják körül. Süveges Rita 2020-ban elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat, a Smohay művészeti díjat, valamint a VARP New York rezidencia program ösztöndíját. Kiállított a budapesti és a koblenzi Ludwig Múzeumban, együttműködött a berlini CHB-vel, a prágai Meetfactoryvel, valamint számos hazai kiállítóhellyel és kulturális intézménnyel. Fontos számára a közösségszervezés és a tudásmegosztás: tagja az xtro realm művészcsoportnak, szerkesztője volt az Extrodaesia enciklopédiának és a Klímaképzelet Reader tematikus cikksorozatnak, amely a tranzitblogon jelent meg tavaly. Tanulmánya, a Túl a képeslapon – természetkép a táj ökokritikai vizsgálatában címmel jelent meg a sorozatban. Következő projektjük, a Klímaképzelet-ügynökség című csoportos kiállítás az április 24-én kezdődő Off-Biennálén mutatkozik be.