A Rajzszíntér című tárlatot a szolnoki Damjanich János Múzeum művészettörténész-muzeológusaként tevékenykedő Képiró Ágnes nyitotta meg, akinek kutatási területe az 1945 utáni magyar grafikatörténet, valamint a kortárs művészet, azon belül kiemelten fókuszál a fiatal művészekre, valamint olyan tematikákra, mint a csendélet vagy az ipari táj a jelenkori művészetben.
A magyar alkotópáros, Kecső Endre festőművész és Drabik Tamás szobrászművész jó barátok, mindketten a figurális művészet mellett kötelezték el magukat, műveikben ókori mitológiai témákat ültetnek át modern köntösbe.
Emellett mindketten szenvedélyes rajzolók: időnként maratoni rajzhétvégéket tartanak a festőművész otthonául szolgáló szolnoki művésztelepen. A ceruzával papírra készített rajzok több négyzetmétert is elfoglalnak.
A végeredmény nem más, mint egy közös mű, mely egyazon papíron, egymást felváltva, kiegészítve, át- és belerajzolva készül – mindennek eddigi eredményét pedig első ízben Komáromban tekintheti meg a művészetszerető közönség
– fogalmazott Képiró Ágnes.
Az alkotások gondolatát egy cigarettapapírra készített közös kis rajz indította el, de ma már nagy méretekben, négy-öt négyzetméternyi felületek kitöltésében gondolkodnak. A műterem falára felragasztottak egy óriási lapot, amelyre közösen, de nem szimultán rajzolnak. Egymást váltva dolgoznak a felületen, míg meg nem születik az arról szóló közös döntésük, hogy mikor tekinthető késznek az alkotás.
Az egymás korábban felrajzolt alakjait, formáit akár felülírva, kitörölve, át- vagy belerajzolva születik meg a két, egymástól különböző képi nyelveket beszélő alkotó közös egységgé váló új formanyelve, mely közös karakterjegyekké szublimálódva tartja meg az egyes alkotókra jellemző egyéni motívumokat
– mutatott rá Képiró Ágnes, aki a Ma7.sk oldalán olvasható cikkben arról is beszélt, hogy mindkét művész munkásságában esszenciális szerepet játszik a rajz, amely önálló technikai műfajként kissé háttérbe szorul a kortárs magyar művészetben, holott az összes technikai műfaj elsajátítása tulajdonképpen a rajzon alapul. Mintegy a méretes felülettel is bizonyítva, hogy a rajz nem csupán kis vázlat egy papírfecnin, hanem önálló létjogosultsággal rendelkező autonóm művészeti alkotás.
A kiállítás címe, a Rajzszíntér a harcszíntérre asszociál. Ugyanis jellemzően ókori, döntően a görög mitológiából vett toposzokat, csatákat jelenítenek meg és írnak át gigantikus méretű rajzaikon, amelyek számos korunkbeli áthallásban bővelkednek.
Képiró Ágnes szerint az ókori mitológiából kölcsönzött témákat mi, a XXI. század szemlélői nem súlyos történetekként, hanem könnyed, humoros epizódokként is értelmezhetjük és átélhetjük a rajzok közvetítésével.
Árad belőlük az a játékosság, ahogy a rajzlapot, annak betöltését saját közös harcterükként értelmezik a művészek, miközben az is egyértelmű, hogy nagyon is komolyan veszik mind a választott témák szabadon értelmezett újraírását, mind az alkalmazott technikával a maguk elé tűzött cél és feladat megoldását
– mondta a művészettörténész-muzeológus.
A tárlat június 18-ig látogatható, hétköznapokon keddtől péntekig 13 és 16 óra között, vagy vagy más időpontban a [email protected] címre küldött, egyéni bejelentkezéssel.
