A legtöbb zenekar nem szívesen változtat a formulán, ha egyszer bejöttek a számításaik: listavezető albummal és teltházas arénákkal a hátuk mögött sokan maradnak a bevált receptnél és igyekeznek megtartani a győztes formulát. Az Architects azonban olyan, mint a cápa, amelyik elpusztul, ha abbahagyja az úszást.
Határozottan jó érzés volt, egy napig. A legtöbb bakancslistás dolog, amit elérsz a karriered során egy pillanatra elégedetté tesz, aztán azt kérdezed: mi lesz a következő? Csak továbblépsz. Mire az album megjelent, a fejem már a Broken Spirit dalain járt
– emlékszik vissza Dan Searle dobos, producer és dalszerző arra a pillanatra, amikor a For Those That Wish To Exist című albummal felértek a csúcsra. A zenész hozzáteszi, hogy három lemezükkel, a Lost Forever/Lost Together-rel, az All Our Gods Have Abondoned Us-szal és a Holy Hell-lel sikerült igazán bebetonozniuk azt, hogy miről szól a banda és azok az anyagok emelték őket az Egyesült Királyság metalcore-színtérjének vezetőivé is. Ezáltal azonban még ijesztőbbé vált a gondolat, hogy ismét újra feltalálják magukat az azokat követő lemezeken.
Mivel a zenekar fáradhatatlanul dolgozik, a The Classic Symptoms Of A Broken Spirit-et alkotó dalok magjai már azelőtt megvoltak, hogy a tinta megszáradhatott volna a csapat legutóbbi lemezének a borítóján.
Az Architects kreatív hullámban volt, és a lemez ennek a kreatív szabadságnak a szülötte. Ebben az is segített, hogy az előző lemezzel ellentétben – amelyet a Covid-korlátozások miatt nagyrészt online készítettek – ismét egy szobában ülhettek az alkotók, ennek köszönhetően pedig az eredmény is szabadabb, játékosabb és spontánabb lett.
Ez a lemez sokkal élőbbnek, izgalmasabbnak és szórakoztatóbbnak tűnik, megvan benne az energia. Azt akartuk, hogy sokkal indusztriálisabb és elektronikusabb legyen. Ez volt a fő küldetés. Ezek egymás mellett is megférnek
– mondja Sam Carter, a zenekar énekese.
Ami pedig a szövegvilágot illeti, Searle nem félt a sötétebb témákat is a fejük tetejére állítani:
Viccelődöm a világvégével meg ilyenekkel. Tényleg küzdök azzal, hogy túl sokat beszélek negatív dolgokról. Számomra nagyon nehéz elszakadni ezektől. Van egy feleségem és két gyerekem, akiket imádok és egy munkám, amit szintén. Személyes, felszínes szinten szuper kiváltságos helyzetben vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem úsztam meg a gyerekkoromat sebek és neurotikus viselkedésformák nélkül. Az elmémnek még mindig van egy sötét oldala, még mindig aggódom a jövő miatt. Az albumaink lehetőséget adnak arra, hogy ezt feldolgozzam. Ez az én módszerem arra, hogy terápiával kezeljem magam az életem negatív dolgain keresztül. Meg kell beszélni ezeket a témákat, és megértetni az emberekkel. A legnehezebb dolog, amit valaha is tettem, amikor a mentális egészségemmel foglalkoztam, az az első beszélgetés volt. A férfiak öngyilkossága a férfiak legnagyobb gyilkosa, és ez hatalmas őrültség. Ha egy emberhez is eljutunk a tömegben, és ő segítséget kér, akkor már megérte.
Ez egy olyan téma, amelyet Carter igyekszik a színpadon is felhozni, különösen mióta a gitáros és fő dalszerző, Tom Searle – alapítótag és Dan testvére – 2016-ban rákban elhunyt. Azóta közeli barátjuk elvesztése sok munkájukban feltűnik. Most a The Classic Symptoms Of A Broken Spirit című albumon más fényben űzhetik ki démonaikat és fordulhatnak rajongóikhoz. Elmondásuk szerint az új album inkább olyan, mint egy buli, amivel Tomot ünnepelhetik.
A banda augusztus 2-án a Budapest Parkban lép fel, ráadásul nem akármilyen kísérettel: közvetlen előttük az elmúlt években az ismeretlenségből szupersztárrá váló, különös maszkokkal az inkognitásukat őrző Sleep Token koncertezik, az estét pedig a szintén brit metal-együttes, a Heriot nyitja.
Borítókép: Architects (Forrás: Facebook)
