Eddigi előadásaiban, a Macbettu, illetve A vihar című Shakespeare-adaptációkban Alessandro Serra már megmutatta a budapesti közönségnek is, hogy a színházi varázslatok nagymestere. Az alkotót az olasz szcéna egyik legtehetségesebb rendezőjének tartják, olyannak, aki nagy színházi elődök, például Gordon Craig, Grotowski vagy Peter Brook nyomdokain jár, színháza világokat teremt, művészként pedig képes az üres teret lüktetővé tenni, megeleveníteni a nézők előtt.
Alessandro Serra ugyanakkor az egyszerűség mágusa is: a nézőnek nincs szüksége kiemelkedő műveltségre vagy háttértudásra ahhoz, hogy megértse azokat a tisztán megmutatott emberi viszonyokat, karaktereket, amelyeket ő ábrázol.
Sőt, nincs szükség nyelvi megértésre sem, hiszen az olasz alkotó főleg a képek erejével hat a közönségre – nem véletlenül, hiszen fotográfusként kezdte pályafutását, utána kezdett el szcenográfiával foglalkozni.
A nyelvet ezúttal is a zenei hangzás részeként használja inkább, a görög témához a grékót (vagyis a kalabriai görög) nyelvet eleveníti fel. Az olasz alkotó a szakmabeli és a szélesebb nézői rétegeket is képes megszólítani lenyűgöző erejű előadásaival.
Alessandro Serra hivatása a színpad varázsának megteremtése, s akik látták valamelyik korábbi előadását, biztosan meg tudják erősíteni ezt. A színpadi varázst egyszerű és gyönyörű eszközökkel érte el az egy éve látott A vihar előadásában is, amely az Avignoni Fesztivál közönsége után a budapestit is elkápráztatta.
A Tragédia/Oidipusz éneke több olasz színházi intézmény (Sardegna Teatro, Teatro Bellini Napoli, ERT Emilia Romagna Teatro Fondazione, Fondazione Teatro Due Parma) koprodukciójában látható a fesztivál végén. Akik bepillantást szeretnének kapni Alessandro Serra különleges világába, azok addig is megnézhetik a művész fotókiállítását a Nemzeti Színház első emeletén.
