Jenna Ortega bádogdoboznak, Madonna szivarozó férfinak öltözött az idei Met-gálán

A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum idén is megtartotta elitista rongyrázását, a Met-gálát – azt az eseményt, amely évről évre egyre inkább elszakad a való világtól, miközben divat ürügyén próbálja újraértelmezni a társadalmat. A 2025-ös téma, „Superfine: Tailoring Black Style”, egy újabb példája annak, hogyan használják a kultúrát politikai üzenetek közvetítésére a globalista woke-elit köreiben.

Jenna Ortega egy ezüstszínű bádogruhában jelent meg az idei Met-gálán.

Naomi Campbell: Aki nem tapsol, azt kirekesztik

Sokat elmond az esemény szellemiségéről, hogy a divatvilág egyik legnagyobb ikonja, Naomi Campbell idén kimaradt a meghívottak sorából. Az indoklás? Egy tavaly őszi rendezvényen nem volt hajlandó Anna Wintour asszony protokollja szerint viselkedni, és utólag még ki is mondta, hogy nem bánja, hogy nem a Vogue nagyasszonya adta át neki a díjat.

A jelek szerint a Met-gála háziasszonya, Anna Wintour nem tűri a véleménykülönbséget. Ha valaki nem hajlandó tapsolni a politikai előadás végén, akkor másnap már nem kap belépőt a vörös szőnyegre. Ezt nevezik „inkluzivitásnak” a Vogue-nál.

Bár a meghívott vendégek elvileg egy „dress code” szerint kellett volna hogy öltözzenek – férfiszabászat, fekete elegancia, dandyizmus –, ez a gyakorlatban leginkább csak egy újabb ürügy lett arra, hogy ki-ki önmaga „genderfluid” vagy politikailag túltolt értelmezésében jelenjen meg. 

Sydney Sweeney például teljesen figyelmen kívül hagyta a témát, és egy Miu Miu estélyiben vonult az eseményen.

Akadtak viszont, akik ízlésesen oldották meg a feladatot, Zendaya vagy Nicole Kidman ruhakölteményei polgárpukkasztás helyett a klasszikus eleganciát képviselték, és meglepő módon még Jenna Ortega ezüstszínű bádogruhája is kinézett valahogy.

A férfi vendégek között voltak, akik igyekeztek megfelelni az előírásoknak, de ez többnyire túljátszott, femininitást hangsúlyozó öltözékekben csapódott le, Madonna ellenben egyenesen férfinak öltözött, ami utoljára a 80-as években lehetett izgalmas. A férfias elegancia helyett csipkék, fodrok és túlméretezett blézerek lepték el a vörös szőnyeget – a klasszikus férfidivat újabb meggyalázása zajlott a gála égisze alatt, tisztelet az olyan kivételeknek, mint Omar Sy.

Divat helyett öncélú provokáció

Az egész esemény egy hatalmas performansz volt, amelyben a divat csak eszköz: eszköz arra, hogy a liberális elit megünnepelje saját identitáspolitikai agendáját. Emil Wilbekin, az este egyik kurátora nyíltan kijelentette, hogy a kiállítás célja a DEI (sokszínűség, esélyegyenlőség, befogadás) politikai szellemének megvédése, sőt: annak „magas szintű, intellektuális” formába öntése.

Ezek alapján az üzenet egyértelmű: aki nem hajlandó a divat ürügyén is politikai állásfoglalást tenni, az nincs jelen. 

Akadtak ugyan szép ruhák, a politikai indoktrinációra fittyet hányó hírességek, illetve kreatív belépők (Damson Idris egy Forma–1-es ruhából bújt elő, ezzel reklámozva a nyár egyik legjobban várt filmjét, a Brad Pitt főszereplésével készült F1-et, lásd a fenti videóban két és fél percnél), de a Met-gála ezzel együtt is ma már nem a divat ünnepe, hanem a kultúrbaloldal öntömjénező színháza, ahol nem a szabásvonal számít, hanem, hogy mennyire hangos valaki a „helyes” oldalon.