A Rudas fürdő különleges öröksége: négyszázötven éves budapesti hagyomány kapott nemzeti elismerést

A török hódoltság korából fennmaradt fürdőzési szokás került fel a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. A budapesti szeparált, kötényes gyógyfürdőzés hagyományát ma már elsősorban a Rudas fürdő őrzi, ahol a nők és a férfiak külön kijelölt napokon, a történelmi szokásoknak megfelelően látogathatják a törökfürdőt. Az elismerés mögött egy több száz fős közösség kezdeményezése áll, amelynek hosszabb távú célja, hogy a sajátos budapesti fürdőkultúra az UNESCO nemzetközi örökséglistájára is felkerüljön.

Erzsébet híd budai hídfő. Hungária forrás a parkban, szemben a Rudas gyógyfürdő. 1943. Fotó: Fortepan / Fortepan

Egy eltűnőben lévő fürdőzési forma

A nemek szerint elkülönített fürdőzés korábban több budapesti gyógyfürdőben is megszokott volt, az elmúlt évtizedekben azonban fokozatosan háttérbe szorult. A Rác és a Király fürdő bezárása, valamint a Gellért fürdőben 2013-ban megszüntetett nemek szerinti elkülönítés után a Rudas vált a hagyomány legfontosabb fennmaradt helyszínévé. A Király fürdő története különösen jól érzékelteti, milyen régi és összetett örökségről van szó. Építését 1565-ben Arszlán budai pasa kezdte meg, majd utóda, Szokollu Musztafa fejezte be. A fürdőt a várfalakon belül alakították ki, noha saját termálforrással nem rendelkezett. A vizet a mai Lukács fürdő környékéről vezették oda, hogy ostrom idején is biztosítani lehessen a fürdőzés lehetőségét. A létesítmény jelenleg határozatlan ideig zárva tart, amint azt a Király fürdő hivatalos honlapja is jelzi. A Rudasban ezzel szemben tovább él az elkülönített fürdőzés gyakorlata. A fürdő tájékoztatása szerint a törökfürdő hétköznap nem koedukált: kedden női, szerdán férfinapot tartanak, és a többi hétköznapra is külön látogatási rend vonatkozik. Hétvégén ugyanakkor közös fürdőzésre is lehetőség nyílik.

A kötényes fürdőzés fennmaradása azért is figyelemre méltó, mert a fürdők szerepe az elmúlt évszázadokban jelentősen átalakult. A történelmi tisztálkodási és közösségi helyszínekből fokozatosan gyógyászati, turisztikai és szabadidős létesítmények lettek. A Rudasban azonban a modern szolgáltatások mellett továbbra is jelen van egy olyan szokás, amely a fürdő történeti identitásához kapcsolódik.

Budapest termálvízkincse a XX. század első felére a főváros nemzetközi megítélésének is meghatározó részévé vált. A város 1934-ben kapta meg a fürdőváros címet, amely a gyógyvizekre épülő idegenforgalom fejlődésében is fontos állomást jelentett. A fürdők azonban jóval korábban is a budapesti társasági élet sajátos helyszínei voltak. A fürdőkultúra történetéről korábban lapunk is beszámolt. A Fáradt gőz című írásunk például már akkor foglalkozott a Rudas kötényes fürdőzésének jövőjével, amikor a fürdőruha használatára vonatkozó szabályok megváltoztatása tiltakozást váltott ki a törzsvendégek egy részéből. Cikkünkből kiderül, a rendszeresen visszatérő fürdőzők számára a Rudas a mindennapi közösségi élet része, ahol a pihenés és a beszélgetés legalább olyan fontos, mint maga a fürdőzés.

Az elmúlt években újabb változások érintették a fővárosi fürdőket. A Gellért fürdő 2025. október elsején kezdődött felújítása miatt a Rudas működési rendjét is módosították. Amint arról lapunk korábban beszámolt, az üzemeltető a megnövekedett vendégforgalomra készülve a hagyományos, nemek szerint elkülönített fürdőzés időtartamát a délelőtti órákra korlátozta, miközben a nap további részében a közös fürdőzés kapott helyet. 

Döbrentei tér, Rudas fürdő. Szemben balra a Forrás köznél a Társasfürdő / Népfürdő / Úszócsarnok bejárata. A felvétel 1890 után készült. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei / Klösz György

A mostani nemzeti elismerés akkor érkezett, amikor a budapesti történelmi fürdőknek egyszerre kell megfelelniük a modern turizmus igényeinek és saját örökségük megőrzésének. A Rudas Nők Társulása és a Rudas Polgári Kör kezdeményezése arra irányul, hogy a kötényes fürdőzés ne pusztán a múlt egyik érdekességeként maradjon fenn, hanem a következő nemzedékek számára is elérhető, élő hagyomány legyen. A Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére olyan hagyományok, közösségi gyakorlatok és tudásformák kerülhetnek fel, amelyeket a közösségek saját kulturális örökségük részeként tartanak számon, és amelyek megőrzését fontosnak tekintik. Az elismerés nem az épületek műemléki értékére, hanem a hozzájuk kapcsolódó, nemzedékeken át továbbadott szokásokra irányul.

 A magyar nemzeti jegyzéken több olyan hagyomány is szerepel, amely később nemzetközi elismerést kapott. A mohácsi busójárás 2009-ben, a csárdás tánc hagyománya pedig 2024-ben került fel az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. A kezdeményezők távlati célja, hogy a budapesti szeparált, kötényes gyógyfürdőzés is elnyerje az UNESCO nemzetközi elismerését.

A mostani döntés a Rudas fürdő sajátos értékére irányítja a figyelmet. Az évszázadok során kialakult fürdőzési szokások is hozzátartoznak Budapest kulturális örökségéhez.