Ahol még a buborékfólia is műalkotás – az Art Market Budapesten jártunk

Buborékfóliába csomagolt márványszobor, tizenkilenc életmű néhány festménybe sűrítve, megmentett képek és gyerekek, akik először találkoznak a műkereskedelemmel. Az idei Art Market Budapest standjain nemcsak műtárgyakat kínálnak: a galériák és a kiállítók történeteket, gondolatokat és egészen különböző művészeti világokat is bemutatnak.

Art Market Budapest – Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Vásár Fotó: Fotó: Mirkó István

Tizenkilenc életmű egyetlen standon

A Várfok Galéria bemutatkozása jó példa arra, mennyi munka rejlik egy vásári megjelenés mögött. Koós-Czímer Dalma galéria menedzser szerint a galéria régóta arra törekszik, standjai ugyanazt a minőséget képviseljék, mint saját kiállításai. Nem egyszerűen képeket akasztanak a falakra: fontos, hogy a művek egymással is párbeszédbe lépjenek. Az idei válogatás két meghatározó szava a lendület és a lebegés volt. A figuratív és absztrakt alkotásokból  színes, mozgalmas összeállítást hoztak létre, amely egyszerre szeretné felkelteni az érdeklődést és érzékeltetni a galéria művészeinek sokféleségét. Ez  azonban komoly kihívás. 

A Várfok Galéria kiállítása. Fotó: Fotó: Mirkó István

A Várfok standján tizenkilenc alkotói életművet kell egyenként mindössze egy-két művel képviselni. Vannak közöttük olyan művészek is, akik mögött már ötvenévnyi alkotómunka áll. Egyetlen kép aligha képes ezt a teljes pályát megmutatni, ezért a galéria katalógusokkal is segíti azokat, akik mélyebben szeretnének megismerkedni az alkotókkal. Két olyan művész munkái is helyet kaptak a standon, akik nem tartoznak az állandó művészkörhöz, de az idén már bemutatkoztak a galéria duókiállításain. 

Koós-Czímer Dalma ugyanakkor hangsúlyozza: a Várfok hosszú távú együttműködésekben gondolkodik, nem évente cserélődő névsorral érkezik a vásárra. A vásárnak szerinte másik fontos szerepe is van: személyesen lehet felmérni, milyen témák foglalkoztatják a régió galériáit és művészeit, merre mozdulnak a hangsúlyok. 

Amit máskor legfeljebb kiállítási hírekből és katalógusokból ismerhetünk meg, itt néhány lépés távolságban találkozik egymással.

Nem az eladhatóság volt a szempont

A Magyar Művészeti Akadémia Nexus című bemutatója még határozottabban képviseli a kiállítási szemléletet. Szurcsik József elmondása szerint a tavalyi száz négyzetméter után idén már százötven négyzetméteren mutatják be válogatásukat. 

Harminc művész szerepel a kiállításon, közülük tizennyolcan az MMA ösztöndíjasai.

A kurátori koncepció egyik alapja éppen a különbözőség. Fiatal, középgenerációs és idősebb alkotók, eltérő anyagok, technikák és művészi megközelítések kerültek egymás mellé. A cél nem egyetlen stílus bemutatása, hanem annak érzékeltetése, mennyiféle módon lehet ma a világról gondolkodni a képzőművészet nyelvén. Szurcsik József külön hangsúlyozza, a művek kiválasztásakor nem azt mérlegelték, mely alkotások lennének a legkönnyebben eladhatók. Az MMA köztestületként nem műkereskedelmi szereplő: a kiállítással elsősorban láthatóságot szeretne adni az alkotóknak, és kapcsolatot teremteni közöttük, a közönség és a galériák között.

Sallai Dániel Csíra című szobra üledékes mészkőből készült. Fotó: Fotó: Mirkó István

A márványból faragott csomag mellett más művek is megszólítanak. Sallai Dániel Csíra című szobra üledékes mészkőből készült. A felnagyított, törékenynek látszó csíra és a súlyos, ősi anyag találkozásában egyszerre jelenik meg a kezdet és az idő múlása. A művekhez fűzött történetekből pedig az is kiderül, milyen sokféle személyes és társadalmi kérdés foglalkoztatja az alkotókat.

Szurcsik József szerint a képzőművészet ereje, hogy nyelvi határokon át is képes megszólítani az embereket. A vásáron ezért nemcsak tárgyakat érdemes nézni, hanem a mögöttük álló gondolatokat is keresni. Ahogy fogalmaz: „Ami kimondható, azt mondjuk ki, ami bemutatható, azt mutassuk be.”

A galériás, aki a tűzre szánt képeket is megmentette

Myers Mendy rabbi, aki Szentendrén mutatja az általa gyűjtött képeket a Cháj Galériában, azt mondja, számára a galériás egyik legfontosabb feladata az új, eredeti alkotók megtalálása. Egy alkalommal valaki egy vidéken élő testvéréről mesélt neki, aki festett, de nem állított ki, és nem is árulta a munkáit. Mendy útnak indult, és egy Budapesttől mintegy 250 kilométerre fekvő, néhány száz lakosú településen találkozott az alkotóval. A házban olyan képeket látott, amelyek rögtön felkeltették az érdeklődését. A legnagyobb meglepetés azonban az ajtó mellett várta. Néhány festményt a művész azért tett félre, mert nem volt elégedett velük, tüzelőnek szánta őket. A galériás több képet megmentett, és néhányat azóta is az otthonában őriz. 

Myers Mendy szerint nem kizárólag a sokmilliós művekben érdemes gondolkodni, a műgyűjtéshez különböző belépési lehetőségek vezetnek, és a vásáron az alkalmi érdeklődő is találhat számára elérhető alkotást. Fotó: Mirkó István

A  rabbi története elgondolkodtat, mennyire különbözően ítélhetik meg ugyanazt a művet az alkotó, a galériás és a közönség. Myers Mendy számára éppen ezért fontos, hogy a vásárokon ne csupán a már ismert nevekkel lehessen találkozni. Az emberek új művészeket fedezhetnek fel, később felkereshetik őket, és akár hosszabb kapcsolat is kialakulhat az alkotó és a gyűjtő között. A vásárlás persze továbbra is része a történetnek. Mendy szerint azonban nem kizárólag a sokmilliós művekben érdemes gondolkodni: a műgyűjtéshez különböző belépési lehetőségek vezetnek, és a vásáron az alkalmi érdeklődő is találhat számára elérhető alkotást. A galériás nagyon hálás volt, hogy részt vehet egy ilyen nagyhírű és professzionális rendezvényen, külön köszönetet mondott a szervezőknek. 

Gyerekek lépnek a műkereskedelem világába

Az Art Market Budapest egyik különleges bemutatkozása a Tehetség esélyt érdemel Programé. Ez nem hagyományos galéria, hanem olyan kezdeményezés, amely gyermekvédelmi gondoskodásban élő, hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik. Érczy Zsolt, a program megálmodója és létrehozója elmondta, hat gyerekkel indultak és ma már hat helyszínen működnek. A résztvevők mentorok segítségével festenek, rajzolnak, alkotnak, de a közös munka nem ér véget a képek elkészítésével. Kirándulások, múzeumlátogatások és más közös élmények is segítik őket abban, hogy új világokat ismerjenek meg. A vásáron tizenhat gyerek részvételével közös alkotást is szerveztek. A program standján bemutatott munkák megvásárolhatók, a bevétel pedig közvetlenül a fiatal alkotókhoz kerülhet.

Érczy Zsolt egy nyolcéves kisfiú történetét is elmeséli, akinek az egyik festményére vevő jelentkezett. A gyerek nem vágta rá azonnal az árat, előbb gondolkodási időt kért, majd visszatért a saját elképzelésével, ami nem volt igazán sok, legalább kétezer forintot kért a kiállított munkájáért. A műkereskedelem itt nem elsősorban befektetésekről és gyűjtői stratégiákról szól, hanem arról, milyen érzés, amikor valaki először tapasztalja meg, mások számára is értékes lehet az, amit létrehozott. A programnak azonban nem az eladás a legfontosabb célja. Sokkal inkább az, hogy a gyerekek önbizalmat, élményeket és alkotói szabadságot kapjanak. Érczy Zsolt szerint a művészet egyik nagy lehetősége éppen az, hogy megmutatja: nem mindig kell az előre kijelölt vonalakon belül maradni.

Több mint adásvétel

A vásár természetesen továbbra is a műkereskedelem egyik találkozóhelye. A galériák számára fontos a gyűjtők figyelme, a művészeknek pedig az, hogy alkotásaik új közönséghez jussanak. Az idei bemutatkozásokból mégis az rajzolódik ki, a kiállítók egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek arra is, milyen élményt és gondolatot visz magával a látogató.

A Várfok Galéria tudatosan megkomponált standja, az MMA generációkat összekapcsoló válogatása, a vidéki művészeket kereső galériás története és a gyerekek alkotásait bemutató program egészen eltérő világokból érkeznek, ám a művek mögött mindenütt emberek és történetek állnak. A vásáron néha elég néhány másodperc, hogy egy kép vagy szobor felkeltse az érdeklődésünket. Ahhoz, hogy meglássuk valójában mi van előttünk, hosszabban kell időznünk a standoknál, hiszen a buborékfólia sem az, aminek látszik.