A film, amelyben először hallhattuk a Kis Csavargót
A Modern idők egyik legemlékezetesebb jelenetében a főhős pincérként próbál boldogulni, és egy énekes helyett kell fellépnie. A dal szövegét elővigyázatosságból az ingmandzsettájára írja, ám a fellépés kezdetén egy lendületes mozdulattal elveszíti a súgóját. Nem marad más választása, rögtönöz. Chaplin ekkor különböző nyelvekre emlékeztető, valójában értelmetlen szavakból álló dalt ad elő. A jelenet azért is filmtörténeti jelentőségű, mert a nézők ekkor hallhatták először a Kis Csavargó hangját. A megoldás szinte tökéletesen összefoglalta Chaplin művészi elképzelését. A figura végre megszólalt, de továbbra sem tartozott egyetlen nyelvhez vagy nemzethez. A dal megértéséhez nem kellett ismerni a szöveget: a humor a mozdulatokból és az előadásból született. A Modern idők egyben a Kis Csavargó utolsó filmes szereplése is volt. Chaplin következő nagy alkotásában, az 1940-es A diktátorban már más szerepekben, valódi párbeszédekkel és szatírával fordult a közönséghez.
A gazdasági világválság árnyékában született
A Modern idők történetét az 1930-as évek amerikai társadalmi viszonyai is alakították. Az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság következményei még érezhetők voltak, a munkanélküliség és a létbizonytalanság emberek millióinak mindennapjait határozta meg. Chaplin főhőse ebben a környezetben próbál munkát találni és megélni. A gyárból kórházba, majd börtönbe kerül, később ismét munkát vállal, de újra meg újra olyan helyzetekbe sodródik, amelyek fölött nincs hatalma. A történetben nem egyetlen gonosz szereplővel kell megküzdenie. Sokkal inkább egy olyan társadalmi és gazdasági környezettel, amelyben a kisember könnyen elveszítheti a biztos pontokat. A film egyik különösen találó jelenetében a gyár vezetői egy automata etetőgépet próbálnak ki a főhősön. A szerkezet célja, hogy a dolgozónak még ebédszünetet se kelljen tartania, így a termelés egyetlen pillanatra sem állna le. A kísérlet természetesen katasztrofális eredménnyel végződik. A jelenet egyszerre nevetséges és nyugtalanító. Chaplin a technikai fejlődés olyan szemléletét figurázza ki, amely a hatékonyság növelése közben megfeledkezik az emberi szükségletekről. Kilencven évvel később a futószalag helyét sok munkahelyen számítógépek, automatizált rendszerek és mesterséges intelligencián alapuló eszközök vették át. A technológia és az emberi munka viszonyáról folytatott viták ma is könnyen kapcsolódhatnak Chaplin filmjéhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendező előre látta volna napjaink technológiai változásait, az alkotás elsősorban saját korának társadalmi tapasztalataiból született.
