Ritka ősfotók bukkantak fel az erdélyi turizmus aranykorából egy hazai aukción

Különleges kordokumentumokkal gazdagodhatnak a régi fényképek és Erdély kultúrtörténete iránt érdeklődő gyűjtők a Darabanth 47. őszi nagyaukcióján: két 1895 körülire datálható, kemény hátlapra rögzített fotó idézi fel Szebenjuharos, német nevén Hohe Rinne békebeli üdülőtelepének világát a Szebeni Havasokból. A felvételpár egy olyan korszak tárgyi emléke, amikor a Déli-Kárpátok hegyvidéke a szervezett turizmus és a magaslati gyógyüdülés fontos színterévé kezdett válni.

Hohe Rinne - Szebenjuharos 1895 körül Forrás: MN

A szebenjuharosi sípálya napjainkben Forrás: Wikipédia

Szebenjuharos jelentősége a történelmi Magyarország turizmusát illetően is figyelemre méltó volt. Létrejötte példázza, hogy a hegyvidéki idegenforgalom már a 19. század végén szervezett intézményekre, infrastruktúrára és tudatos népszerűsítésre támaszkodott a nagy országon belül. Az SKV nemcsak üdülőházat hozott létre, hanem a hegyek megközelíthetőségét és a természetjárás kultúráját is fejlesztette. A korabeli leírások a Monarchia egyik kiemelkedő magaslati üdülőhelyeként tartották számon, hírneve így a Kárpátokon túlra is eljutott.

Bélyegek, régi képeslapok és a jó öreg román történelemhamisítás

A budapesti Darabanth aukcióház mostani papírrégiség-nagyárverésén más Szebenjuharoshoz kötődő tételek is szerepelnek, ezek zöme azonban különleges filatéliai emlék vagy régi képeslap, nem fotó. Persze ezek a darabok is értékes forrásai a turisztikai létesítmény múltjának, ráadásul komoly gyűjtőkörrel bírnak. Dr. Ettre László 1986-ban e témában megjelent alapműve, Az erdélyi magánhotelposták története a XIX. század utolsó éveiben és a XX. század első negyedében különös figyelmet szentel a „Kurhaus Hohe Rinne” feliratú bélyegeknek és képeslapoknak.

Hohe Rinne bélyeg 1906-ból Forrás: Ebay

Figyelemre méltó, hogy az 1924-ben, tehát a már a román impérium idején kiadott Hohe Rinne magánpostabélyegek még megjelenhettek német nyelven, sőt a bélyegző is megmaradhatott német nyelvűnek, vagyis nem kényszerítették a kiadást szervezőket, hogy a román nyelv is megjelenjen rajtuk.
Ami az újabb korokat illeti, érdekes az 1995-ben kibocsátott, Szebenjuharoshoz kapcsolódó román kiadású centenáriumi emlékív, amely a helyi bélyegkiadás századik évfordulójára készült. Ennek az ívnek a bélyegeit 1995. július 15-én Nagyszebenben használták a „Păltinișből” feladott küldeményeken. 

A százéves évfordulóhoz kapcsolódó emlékborítékok és későbbi, felülnyomásos filatéliai darabok is felbukkannak a gyűjtői piacon, viszont a Román Posta hivatalos jubileumi kiadása esetében megjelent a bosszantó történelemhamisítás. A 960 lejes névértékű, 1995-ben megjelentetett hivatalos román postabélyeget ugyanis a Román Bélyeg Ünnepnapja (Ziua Mărcii Poştale Româneşti) alkalmából jelentették meg, és ehhez is kapcsolták.

A szóban forgó kiadás szövege viszont mélyen hallgat arról, hogy 1895-ben Erdély Magyarországhoz, s nem Romániához tartozott, így az első Hohe Rinne bélyegeknek semmi közük nincs az utolsó balkáni birodalom bélyegkiadásához.

Hohe Rinne és történelemhamisítás

A románnál évtizedekkel korábban szerveződött meg a magyar és a szász turizmus Erdélyben

Az erdélyi szervezett természetjárás történetében a szászok és a magyarok kezdeményezései jóval megelőzték a román turistamozgalom önálló szerveződését. A brassói szászok már 1873-ban létrehozták az Erdélyi Alpesi Egyesületet (Siebenbürgische Alpenverein), 1880-ban pedig megalakult a Szász Kárpátegyesület (SKV), amely a hegyvidéki turizmus fejlesztésében és Szebenjuharos üdülőhely kiépítésében is meghatározó szerepet játszott. A magyar kezdeményezésű Bihari Kárpát Egyesület (BKE) 1888. december 18-án alakult meg Nagyváradon, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) pedig 1891-ben alakult meg Kolozsváron. 

A román turisták saját szervezete, a Frăția Munteană csak 1921-ben jött létre, több évtizeddel az első szász és magyar egyesületek után.

 A román hátterű egyesületet a híres biológus és barlangkutató, Emil G. Racoviță hozta létre és vezette elnökként.