Pedig akkoriban úgy tűnt, semmi nem veszélyezteti komolyan a hévízi tündérrózsa (Nymphaea lotus var. thermalis), az élő kövületként számontartott bordás homorcsa (Melanopsis parreyssi) nevű vízicsiga, és a világ egyik legritkább halfaja, a vörösúszójú kele (Scardinius Racovitzai) populációit. A püspökfürdői tónál a tavi békának is élt egy speciális válfaja, ami a meleg környezet miatt egész évben aktív volt. Ennek a védett mesevilágnak fellegzett be a 2010-es években, amikor az egyhektáros egzotikus bihari vízi világ hirtelen elkezdett zsugorodni. Köztudottá vált, hogy a környező panziók és villák illegális geotermikus fúrásai jelentik a baj forrását, de a nemtörődöm tulajdonosok mindvégig kibújtak az ökológiai katasztrófa okozásának vétsége alól.
Tettüket aztán a pandémia okozta lezárások fedték fel, hiszen a turizmus leállása miatt egyszeriben elkezdett visszaszivárogni a gyógyító hévíz az elmocsarasodott tóba. De ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy az élőhely eredeti állapota nem állítható vissza. Maradnak csak az emlékek, a fotók, a régi képeslapok és a filmkockák.
Az őshonos halakat a biológusok kimenekítették Magyarországra, így egy kisebb populáció ma a budapesti Tropicariumban várja a jobb időket. A homorcsa viszont kihalt, a messze földön híres tündérrózsa pedig vélhetően soha nem fog már magától kihajtani itt.
Legutóbb három éve jártunk Püspökfürdőn. A látvány lesújtó volt, és nem csak a tó környékén. Az egész településen tapintható volt a nemtörődömség, amellyel szemben sokszor oly tehetetlen az erdélyi magyarság. A tócsává zsugorított tó ott feküdt előttünk elhanyagoltan. S közben tudtuk, hogy mindez nem következhetett volna be, ha nincs Trianon, aminek a szemünk előtt mutatkozott meg akkor és ott a pusztító öröksége.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!