Kortárs kérdések – Egy alkotásnak nem kell egyértelmű történetet elmesélnie ahhoz, hogy hatással legyen ránk

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Miért tud megállítani bennünket egy szokatlan szobor, miért tud felidézni bennünk egy régi emléket egy ismeretlen eredetű kép vagy megkérdőjelezni a megszokott gondolkodásunkat egy kortárs alkotás? Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész, képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia Nexus című kiállításának főkurátora szerint a művészet nemcsak megmutat valamit a világból, hanem kapcsolatot is teremthet az emberek között. Koós-Czímer Dalma, a Várfok Galéria menedzsere úgy látja, egy kortárs mű akkor is gazdagíthatja a nézőt, ha nem feltétlenül érti meg első pillantásra. A két szakemberrel az Art Market Budapest nemzetközi vásáron beszéltünk a kortárs művészetet feszítő ellentétekről, az idő és az emlékezet csalfa mivoltáról, különböző korok és generációk közös kérdéseiről.

2026. 11. 16. 4:15
Kortárs kérdések – Egy alkotásnak nem kell egyértelmű történetet elmesélnie ahhoz, hogy hatással legyen ránk
Art Market Budapest – Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Vásár Fotó: Mirkó István Fotó: Mirkó István

Csalfa idő és emlékezet 

Néhány régi családi fénykép egészen más irányba tereli a figyelmet: Reining Vivien munkáin az arcok egy elmúlt élet pillanatait őrzik, de nem feltétlenül árulják el, kik voltak a szereplők, mi történt velük később. 

Az elhagyott gyermek visszanyúl, keresi a nyomokat a családi fotóalbumban. Kutatja, honnan jött, kik vagyunk

 – mondja a kurátor, majd hozzáfűzi: 

A fényképek különös tárgyak, megőrizhetnek egy pillantást, egy mozdulatot, egy szobabelsőt, miközben az ábrázolt emberek története lassan feledésbe merül. A mű személyes történetből indul ki, mégis könnyű kapcsolódni hozzá. Mindannyiunk életében vannak megőrzött és elveszett emlékek, elmondott és elhallgatott családi történetek

 – A kurátor szerint egy alkotás ezeket is előhívhatja, anélkül hogy a néző ugyanazt élte volna át, mint a művész. 

Az idő múlása Filep Sándor Tolnay Klárit ábrázoló portréján is központi kérdés. A művész az idős színésznő arcát szokatlanul közelről, ezüstvessző-technikával rajzolta meg. Az alkotás hátterébe ­Charles Baudelaire Visszaháramlás című versének kézzel írt sorai épülnek be. Szurcsik József úgy magyarázza, az arc redői és az írott szöveg egymásra rétegződnek: a portré nem igyekszik eltüntetni az idő nyo­mait, éppen ezek válnak az alkotás meghatározó részévé. 

Filep Sándor – Tolnay-Baudelaire, 1996, ezüstvessző, grafit, akril, vászon. Fotó: Mirkó István

Pataki Tibor Panaszfal című munkájánál Szurcsik József arra hívja fel a figyelmet, egy idősebb nemzedékhez tartozó alkotó is beépítheti a digitális kultúra eszközeit a saját művészi gondolkodásába. A kiállításon animáció, grafika, hímzés és a síkból kilépő festészeti megoldások is helyet kaptak. 

Gáspár Annamária A hegy is én vagyok című nagy méretű textilinstallációja ugyancsak a különböző anyagok és kifejezésmódok sokféleségét mutatja. Egy családi fénykép, egy ismerős használati tárgy vagy egy hagyományos kézművestechnika önmagában nem szokatlan. A művészek azonban új összefüggésbe helyezik, és ezzel más jelentést adnak neki, de ez már a nézőben csapódik le. 

Szurcsik József szerint a képzőművészet különleges ereje, hogy a nyelvi és kulturális különbségeken is átjuthat, egészen eltérő tapasztalatokkal rendelkező embereket is megszólíthat. 

A képzőművészet nyelvek fölött áll vagy nyelvektől független, akár nemzetektől is független, mert nemzetközi, úgy, ahogy van. Az, hogy valami idehaza születik, nem jelenti azt, hogy ne lehetne ugyanúgy olvasni, értékelni egy egészen más nyelvi vagy kulturális környezetben

 – sorolja érveit a kurátor. 

Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész, képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia Nexus című kiállításának főkurátora Fotó: Éberling András

A különbségek nemcsak országhatárok között húzódnak: az eltérő társadalmi tapasztalatok, előítéletek és meggyőződések is eltávolíthatnak bennünket egymástól

– állítja Szurcsik József, aki szerint a művészet segíthet abban, hogy ne kizárólag a saját nézőpontunkból szemléljük a világot. 

Fontos kérdés, hogy egy társadalom mennyi energiát fordít a feszültségek feloldására, az árkok betemetésére és arra, hogy a különböző nézőpontok között inkább hidakat építsen

 – mondja Szurcsik József. Egy kiállítás nem oldhatja meg a társadalmi konfliktusokat, a művek azonban olyan élethelyzeteket és tapasztalatokat tehetnek érzékelhetővé, amelyekkel a néző a saját mindennapjaiban talán soha nem is találkozna. 

Olyan időszakban élünk, amikor erkölcsi, etikai vívódások érik az embert, és társadalmi szintű problémákkal küzdünk nemcsak idehaza, hanem világszerte. A művészet képes erőt adni, akár bizonyos értelemben kiutat mutatni, de hogy véleményt formálni tud, az egészen biztos

– teszi hozzá, ugyanakkor óv attól, hogy az alkotásokat kizárólag a pillanatnyi viták és eszmék alapján ítéljük meg.

Ideológiák jönnek, mennek, de a művészet marad

 – mondja.

A Várfok Galéria kiállítása. Fotó: Mirkó István

Ugyanaz az alkotás egészen különböző embereket képes megszólítani, erről tanúskodik a Várfok Galéria „lendület és lebegés” gondolata köré szervezett válogatása is, melyben tizenkilenc alkotó munkáit mutatták be. Koós-Czímer Dalma, a galéria menedzsere szerint a művészet egyik legfontosabb lehetősége éppen abban rejlik, közös tapasztalatokat teremthet. 

A művészet az élethez hoz közelebb. Különböző gondolkodású emberek kapcsolódhatnak ugyanahhoz a tapasztalati mezőhöz, amit egy műben vagy egy kiállításban fogalmaz meg az alkotó. Ehhez persze nyitottság és empátia kell, de azt gondolom, aki így közelít bármilyen műhöz, annak mindig gazdagodik a világról alkotott képe. Nem szükséges ugyanazt gondolnunk egy műről ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk róla. Egy festmény vagy szobor személyes emlékeket, kérdéseket, akár ellenérzéseket is kiválthat. A különböző értelmezések nem feltétlenül gyengítik, inkább gazdagíthatják a művekről folytatott beszélgetést

 – mondja Koós-Czímer Dalma. 

Különböző korok, közös kérdések 

A kortárs művészet nem egyetlen nemzedék művészete. Akadémikusok, köztestületi tagok és fiatal ösztöndíjasok munkái szerepeltek egymás mellett a Nexuson.

Alkotóként lassan öt évtizede vagyok a pályán, de mindig találok a kortársaimnál, a pályatársaimnál olyan izgalmakat az alkotásaikban, amelyek maradandó élményt adnak 

– mondja Szurcsik József. Hozzáteszi: 

A jelenkor egyik problémájának tartom, hogy előzetes elképzelések alapján alkotunk véleményt. Számomra sokkal érdekesebb az egyéni útkeresés, a személyes kutatás és annak megértése, milyen indítékokból születik meg egy műalkotás.

Koós-Czímer Dalma, a Várfok Galéria menedzsere Fotó: Várfok Galéria

Koós-Czímer Dalma a Várfok Galéria különböző nemzedékekhez tartozó művészei­nek munkáiban sokkal inkább azt keresi, képesek-e megszólítani a közönséget, érdeklődést ébreszteni és elmélyültebb gondolkodásra ösztönözni:

Minden alkotó saját korának lenyomata. Nem az a fontos, hogy vannak-e hasonló témák vagy egy irányba tartó szellemi sodrás, sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy az adott alkotó kortársai figyelmet és érzékenységet tudnak-e fordítani a művész és munkáira, hiszen ez a figyelem fogja megteremteni azt az érdeklődő kört, ami egy kölcsönös viszonyt eredményez alkotó és közönség között. Így tudunk együtt gondolkodni közös ügyeinkről és a világról. 

A Nexus katalógusában Szurcsik József úgy fogalmaz, 

a kiállítótérbe lépő néző nem passzív szemlélő, hanem sokkal inkább a művek partnere.

Ez a gondolat a kortárs művészet befogadásának egyik lényeges sajátosságára világít rá: egy alkotás jelentése nem feltétlenül merül ki abban, amit a művész el akart mondani. A néző saját emlékeivel, érzései­vel és kérdéseivel is kapcsolódik hozzá.

A művészet igazi ára

Koós-Czímer Dalma szerint egy galéria feladata sem merül ki a művek értékesítésében. 

A galériák a képviselt művészek, a kiállított munkák és a megrendezett kiállítások által tudnak az identitásukat bemutató, formáló állításokat megfogalmazni. Intézményként a mindenkori diskurzus szereplői, programjukkal tudnak kritikát gyakorolni 

– hangsúlyozza a galéria menedzsere, aki úgy gondolja, a kiállítótér már azzal is állít valamit a világról, milyen művészeket képvisel és hogyan rendezi egymás mellé a munkáikat. A látogató számára pedig nemcsak a műtárgy megszerzése lehet érték, hanem az a gondolat vagy felismerés is, amelyet a találkozásból magával visz. 

Koós-Czímer Dalma, a Várfok Galéria menedzsere Fotó: Várfok Galéria

Szurcsik József a válogatásnál nem az eladhatóságot, hanem a művek mondanivalóját tartotta szem előtt. A művészetet gondolatok és tapasztalatok közvetítőjének tekinti, a különböző alkotói világok megismerését pedig kulturális kalandnak. 

Ami kimondható, azt mondjuk ki, ami bemutatható, azt mutassuk be

 – mondta a művész.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.