Csalfa idő és emlékezet
Néhány régi családi fénykép egészen más irányba tereli a figyelmet: Reining Vivien munkáin az arcok egy elmúlt élet pillanatait őrzik, de nem feltétlenül árulják el, kik voltak a szereplők, mi történt velük később.
Az elhagyott gyermek visszanyúl, keresi a nyomokat a családi fotóalbumban. Kutatja, honnan jött, kik vagyunk
– mondja a kurátor, majd hozzáfűzi:
A fényképek különös tárgyak, megőrizhetnek egy pillantást, egy mozdulatot, egy szobabelsőt, miközben az ábrázolt emberek története lassan feledésbe merül. A mű személyes történetből indul ki, mégis könnyű kapcsolódni hozzá. Mindannyiunk életében vannak megőrzött és elveszett emlékek, elmondott és elhallgatott családi történetek
– A kurátor szerint egy alkotás ezeket is előhívhatja, anélkül hogy a néző ugyanazt élte volna át, mint a művész.
Az idő múlása Filep Sándor Tolnay Klárit ábrázoló portréján is központi kérdés. A művész az idős színésznő arcát szokatlanul közelről, ezüstvessző-technikával rajzolta meg. Az alkotás hátterébe Charles Baudelaire Visszaháramlás című versének kézzel írt sorai épülnek be. Szurcsik József úgy magyarázza, az arc redői és az írott szöveg egymásra rétegződnek: a portré nem igyekszik eltüntetni az idő nyomait, éppen ezek válnak az alkotás meghatározó részévé.

Pataki Tibor Panaszfal című munkájánál Szurcsik József arra hívja fel a figyelmet, egy idősebb nemzedékhez tartozó alkotó is beépítheti a digitális kultúra eszközeit a saját művészi gondolkodásába. A kiállításon animáció, grafika, hímzés és a síkból kilépő festészeti megoldások is helyet kaptak.




























