A Korzó lehet az ország legújabb színháza

Imre Zoltán, a kiváló táncos és koreográfus, no meg filmrendező 1987-ben, sokéves angliai tartózkodás után hazatért szülővárosába, Szegedre, ahol balettegyüttest alapított. A modern táncszínház elemeit a klasszikus balettel ötvöző stílusával, a társulat pár éven belül a hazai táncvilág élvonalába került. 1993-tól új vezetéssel Szegedi Kortárs Balett néven működik tovább az alkotóműhely, amely legújabban szeretné önállósítani magát a Szegedi Nemzeti Színháztól.Imre Zoltánt még együttesvezető korában számtalan helyre hívták koreografálni. Távollétei alatt azonban nem szünetelhetett a társulat működése. Így esett, hogy egy tehetséges koreográfus, Juronics Tamás, valamint talpraesett táncoskollégája, Pataki András kezdték kipróbálni magukat irányítókként. Vállaltan haladtak tovább az Imre Zoltán választotta úton. Ez a stílus a nyolcvanas évek elejéig itthon ismeretlen, új tánctechnikákat, mozgásszínházi gondolkodást honosított meg hazánkban. „Imre Zoltán nagyon bölcsen megérezte a generációs váltás nélkülözhetetlenségét – mondja Pataki András igazgató. – Így vonult háttérbe, átadva nelünk a stafétát.”A társulat azzal a szerencsés helyzettel dicsekedhet, hogy az évenkénti pályázatokon elnyert néhány millió forint mellett egy államilag dotált kőszínházban dolgoznak, élvezve annak minden anyagi, tárgyi és személyi előnyeit. Vajon miért akarnak mégis szabadulni az idálisnak tűnő körülmények közül? „Tulajdonképpen még jobb helyzetbe szeretnénk kerülni annak köszönhetően, hogy a jövőben saját magunk dönthessünk a pénzösszegről, amely meghatározza sorsunkat – fogalmaz Juronics Tamás művészeti vezető. – Emellett a gyárszerűen üzemelő nagyszínházban – ahol egymást érik a különféle műfajú bemutatók – a balett csupán egyike a három tagozatnak.” A Szegedi Kortárs Balett friss dinamizmusával szemben, Pataki szerint, a hatalmas, háromtagozatú (opera, próza, balett) Nemzeti Színházban lassan érlelődnek meg a döntések. Ez a helyzet rengeteg energiát követel az együttestől, amiért a mindennapi egyeztetések, alkuk következtében állhatnak csak elő olyan helyzetek, amelyek, úgy érzik, alapvetően megilletnék a társulatot eddigi teljesítményeik alapján. Ugyanakkor felújítási munkálatok miatt átmenetileg bezárják a Nemzeti Színház kamarajátszóhelyeként működő Kisszínházat, így a balett évente mindössze egyetlen bemutatót tarthatna. „Ki kellett találnunk, hogy malmozás helyett hol tudnánk játszani az évadban. A társulat új stúdiószínháza, a Tantusz számunkra túl kicsi” – magyarázzák az együttes vezetői. Már épületet is választottak. A város főterén áll a patinás Korzó mozi szép tömbje. Elképzelésük egy olyan művészeti központ létrehozása, amely a Kortárs Balett évi hatvan előadása mellett vendégprodukciókat fogadna a színjátszás majd minden területéről. Ugyanakkor zenei, képzőművészeti programok is színesítenék műsortervüket. De nem zárkóznak el a helyiség alkalmankénti bérbeadásától sem.Anyagi bázisként elsősorban az együttes költségvetésére számítanak. „Jelenleg vita van akörül, mennyi is pontosan az éves támogatásunk, hiszen azt nem elkülönítve kapjuk, hanem a Szegedi Nemzeti Színházéval együtt – világosítanak fel a balett irányítói. – A fizetések, a díszlet és jelmezgyártás költségén, a vendégművészek honoráriumának keretén túl még számolni kell a működtetés költségeivel, gondolunk itt a közüzemi díjakra, telefonra stb. Eddig állítólag 35 millióból kellett gazdálkodnunk, önállósulásunk esetén ez az összeg legalább a duplájára rúg majd. ”Emellett kiszámolták már a mozi színházteremmé való átalakításának a költségét is, ami ideális esetben százmillió. Cserébe az előre esetleg tetemesnek tűnő beruházásért olyan teret alakítanának ki a mozi épületében, amelyben mozgatható lenne mind a nézőtér, mind a színpad. Így nem jelentene gondot egy koncert hagyományos szcenikai igényének megfelelni, majd valamelyik kortárs táncszínház sajátos követelményei szerint átalakítani a teret. A hely neve nem változna, csak jelentése bővülne, amennyiben a Korzó a jövőben a Kortárs Zóna rövdítéséül szolgálna. Művészeti arculatuk tekintetében természetesen meghatározó szerepet játszana a Kortárs Balett, azonban nem zárkóznának el semmilyen, az együttes előadásaitól eltérő szellemiségű produkciótól. A vidéki befogadó színházi koncepció lényege, hogy minden olyat bemutasson, amiért közönségének egyébként sok száz kilométerre kellene utaznia„ – vallják a társulat vezetői.Úgy vélik, Szeged rendelkezik egy markáns nézőréteggel, amely jelenleg nem kapja meg az ízlésének megfelelő színházi produkciókat. Elsősorban ők alkotják elképzelésük célközönségét. A városban közel húszezer egyetemista tanul, ennyi ember pedig képes eltartani egy színházat. ”Természetesen nem csupán egyetemi hallgatókra számítunk – így az igazgató és a művészeti vezető. – A háromszázharminchárom fős nézőterű épület küllemében is vonzóbb lehet a fiatalok számára, mint az egyébként gyönyörű nagyszínház, ahol esetleg feszélyezve érzik magukat a díszes környezetben.„ Előadások és egyéb művészeti produkciók mellett kulturális centrumként kívánnak működni, ennek értelmében találkozóhelyet biztosítanának a város szívében mindazoknak, akik érdeklődnek, vonzódnak a dinamikus, új kifejezési formák iránt.Bízzunk a város döntéshozóinak tisztánlátásában. Tudniuk kell: amennyiben a következő év elején megnyithatja kapuit a Kortárs Zóna, azzal nemcsak a napfény városa, de az egész ország, a magyar kultúra nyer.