Hol van az a régi nyár?

Romain Weingarten sajnálatosan ritkán játszott remekét, Nyár című színdarabját mutatják be ma este a Fiatalok Színházában. Az előadás szereplői a Gór Nagy Mária Színitanoda hallgatói: Bakonyi Csilla, Főző Ditta, Simonkovits Ákos, Isaák Endre, Szilasi Balázs, Szarvas Attila, Sárdy Zoltán, Bodrogi Attila. A premier rendezője ifjú Szurdi András, a társulat vezetőjének fia.Vidéki ház elhanyagolt kertje. Olyan, amilyennek megőrizte az emlékezet. Vajon ki gondol viszsza a címadó, sok év előtti nyárra? Mindegy. Lehet a nászutas pár hölgy tagja, aki nem jelenik meg a darabban. De éppúgy elképzelhető, hogy Simon, a háztulajdonos kisfiának emlékképei elevenednek meg a színpadon, vagy éppen nővére mereng a gondtalanul szép idők felett. Az impresszionista hangulatú szöveg csak annyi kapaszkodót kínál, amennyi a darabkezdő versből kiolvasható.Csodakert ez. A zabolátlan gyermeki fantázia népesíti be minden zegét-zugát. A két főszereplő egy macskapár, Félcseresznye és Hagyma őfensége. Simon minden szavukat érti, s előszeretettel társalog a cicákkal. A bokor mögül láthatatlan gyík les, a magas fa ágai közt fészkel fiókáival Edgár és Yvette, de ide röppen Mannon, a kis legyecske is, akibe az egyik macska nyomban beleszeret. Nappal a gyerekek szemével látunk, s az ő fülükkel hallunk. Éjszaka a cicusok mágiájának lehetünk tanúi. Hiszik: övék a kert, s azt macskaboszorkánysággal meg is védik mindenáron. Szintén a naplemente titokzatos homályában találkozhat a testvérpár a korán ébredő nemiség gyötrelmeivel.E költői játék helyszínéül Szikora János sok évvel ezelőtti pécsi rendezésében valódi kertet építtetett Csík György díszlettervezővel a kamaraszínház nézőterének helyére. Igazi fű, valódi fák és csillogó tavacska fogadta a két méter magas léckerítés szűk kapuján belépőt. A honvédség művelődési házának Pódium kávézója ezt nyilván nem teszi lehetővé. Természetesen az ifjú rendezőnek sem állt szándékában grandiózus vízió színrevitele. Igazi vizsgaelőadást láthat a közönség, profi lebonyolításban, amelyen érezhető idős Szurdi óvó keze nyoma.A színészhallgatók kifejezetten tehetségesek. Játékukban minden pillanatban ott munkál a fiatalság kapkodó zabolátlansága. Ennek következményeként a helyzeteket áthatja megannyi tisztázatlanság, eldöntetlenség, ahogyan mondani szokás: piszok. Ugyanakkor a figurák megformálása pontos, a karakterek jól körülhatároltak, egymástól elkülönítettek. Szembeötlő hiányosság azonban – főleg egy ilyen lírai ihletettségű szöveg esetén -, hogy a játszók túl sokat bíznak színésztechnikai tudásukra. Pontos, jó ritmusú hangnemváltásukat sok esetben nem fedezi valós érzelmi állapotváltás. Végső soron felfoghatjuk ezt annak következményeként, hogy a rendező az úgynevezett színházi kisrealista előadásstílust társította Weingarten lírai drámájához. Ez semmiképpen nem segíti a befogadást. Ugyanakkor a rendezői szárnypróbálgatás komoly erénye a hangulatteremtő zenék összeválogatása, az előadás tempójának megteremtése, valamint hogy a színészek bejátsszák az egész teret, minden bútort és kelléket a produkció részévé téve.Csak bízhatunk abban, hátha markáns látásmóddal megáldott rendezőinknek eszébe ötlik elővenni a Nyár című darabot, jelen produkciónak köszönhetően. S egyszer csak megtörténik a csoda, amikor íróilag haladó szövegek progresszív színi előadásokat ihletnek.