Szó, zene és kép összhangban

A 31. Magyar Filmszemle egyik nagydíját Gödrös Frigyes, a Glamour című alkotás író-rendezője vehette át. A filmben a XX. század történelmének nagy eseményei, puccsok és háborúk, diktatúrák, az 1956-os forradalom és a későbbi események úgy jelennek meg, ahogyan egy rokonszenves család hétköznapjait befolyásolják. A film egy magyar zsidó férfi és egy birodalmi német keresztény asszony szerelmét, családalapítását, az elődök és az utódok sorsát örökíti meg. Üzenete maradéktalanul megvalósul: az ökumenikus istenhit és a határtalan emberszeretet ereje soha el nem fogy, és előbb-utóbb minden szörnyűséget legyőz. Gödrös Frigyes nyilatkozott lapunknak.Gödrös Frigyes (képünkön) elmondta, a film forgatókönyvét 1995-ben, egy korábbi kisregénye alapján írta meg. Mind a regény, mind a forgatókönyv első változata egy család mintegy száz évet átfogó históriájáról szól. Akkor még senki nem tudta, hogy Szabó István elkészít egy hasonlóan nagyívű filmet, A napfény ízét. Gödrös 1996 őszén kezdett forgatni, s attól kezdve minden évben dolgozott a filmen mintegy tíz napot. Mint elmondta, őszintén örül a metafizikai értelmezéseknek, amelyek szerint a Glamour ökumenikus szeretetfilm. Ám tény, hogy a regény megírásakor nem teológiai vagy filozófiai üzenetre gondolva ült le a fehér papír elé. A forgatás közben is inkább személyes okok motiválták, hogy megörökítse szülei történetét. Főhőse, a zsidó származású magyar férfi nem más, mint az édesapja, a női főszereplő, a birodalmi német származású keresztény asszony pedig az édesanyja.Gödrös Frigyes szerint a náci német megszállást megelőző években természetes volt, hogy a szerelem, ami anyját és apját összekötötte, mindenre képes. A filmben központi szerepet kap a főszereplők életének számos intim pillanata mellett egy bizonyos trükk is, hiszen szülei kihasználtak egy joghézagot. A filmbeli nőnek – akár édesanyjának – először hozzá kellett mennie egy keresztény magyarhoz, majd elválni tőle. S a válás után – pápai engedéllyel – a magyar zsidó férfi már összeházasodhatott, katolikus templomban, a birodalmi német keresztény nővel. Ez a mai néző számára kicsit homályosnak tűnhet, de annak idején ez valóban így történt. A film első harmada eme groteszk, tragikomikus, ám a kor őrületét híven tükröző történet. S a folytatás lényege – ahogy a narrátor el is mondja – a szakadatlan sürgés-forgás, csoszogás zaja, ami a film tárgyi világát adja és kitölti.A rendező arról is beszélt, hogy alapvető dramaturgiai törekvéseit szeretné az eljövendő munkáiban is megvalósítani. Nevezetesen a szó, a zene szuverenitása és a kép között igyekszik összhangot teremteni. Ennek érdekében még azt is vállalja, hogy a képek esztétikai minőségének egy bizonyos értelemben háttérbe kell szorulnia a zene és a narráció mögött. Hajdanában Gödrös maga is zenész volt, így számára a filmzene nem csak „ráadás”.