Vonatzakatolás és lágy melódiák

2000. 04. 20. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában holnap este mutatják be Gyurkovics Tibor Lev Tolsztoj regénye nyomán írt Kreutzer-szonáta című színművét, Szikora János rendezésében. „Szerelem, féltékenység, házasság, szerető: ebben a gyilkos körben mozog a darab, mely körből manapság sem könnyű kitörni” – olvashatjuk a szerző előadáshoz írt ajánlásában.Nincs könnyű dolga a prózai művet színpadra adaptáló szerzőnek, mivel a mindenkori szöveg szabad tér-idő szerkezetét kell valamilyen módon a színházi előadás szabályaihoz szelídítenie. Gyurkovics Tibor munkájának sikerét a mára legendássá nemesült bemutatók hangos tapsviharai bizonyítják. Az író kevés helyszínre koncentrálva meséli el Tolsztoj történetét, biztosítva ezzel, hogy a cselekmény előadható legyen.Nincs könnyű dolga a színpadra állító rendezőnek sem. A darab viszonylag rövid jelenetei tempósan váltják egymást, mi több, a játék egyik helyszíne egy vasúti kocsi kupéja. A kamaraszínház szegényes szcenikai adottságai nem könnyítik az alkotók dolgát. Szikora ennek ellenére remekel – mint díszlettervező és mint rendező egyaránt. A játéktér építészeti szerkezete alapvetően meghatározza a lehetőségeket, amennyiben terebélyes oszlop terpeszkedik a közepén. Ezt az elemet nemhogy eltüntetni szándékozik, inkább hangsúlyossá teszi. Ezzel a főszereplő házaspár (Ujvári Zoltán, Tóth Ildikó) kapcsolatának megromlását szimbolizáló elemet épít a játékba. A fényesen ragyogó oszlop a szó szoros értelmében kettéhasítja a pár szalonját. Az egyik oldalon Liza asszony veri kihívóan a pianínó billentyűit, a másikon a férj, Pozdnisev ül, nekünk háttal, kanapéján, újságjába temetkezve. Pedig valaha milyen reménytelien izzott szerelmük! Legalábbis ez derül ki Pozdnisev történetéből, amelyet a vonaton vele szemben ülő gyászruhás asszonnyal (Németh Judit) oszt meg.Megvallom, nem gondoltam volna, hogy a rendező ebben a szűk térben is képes megvalósítani a munkásságára olyannyira jellemző intenzív látványvilágot. A vonat azonban adut ad a kezébe. Száguldó fák vetített képe rajzolódik a fehér tüllre. Alatta Pozdnisev jelenetzáró mondatai visszhangoznak, majd a reflektorok fényében kirajzolódik a vasúti kupé, akár ha az ablakon keresztül látnánk a tovaszáguldó erdőt. E zakatoló jelenidő mögött zajlik a Pozdnisev emlékezései nyomán megelevenedő cselekmény. Élesen szembenállnak álszent mondatai a valóság leleplező históriájával. Na ja, a féltékenység! Hogyan is őrizhetné meg tisztánlátását, amikor a nálánál ifjabb, nagyvilági művész, Truhacsevszkij (Haás Vander Péter), már-már amolyan házibarátként legyeskedik a zeneszerető ifjú feleség körül.A korabeli orosz középosztály világának hangulatát elsősorban a pazar jelmezek (tervező: Szakács Györgyi) teremtik meg. Míg a tisztán értelmezett szituációknak, a pontosan ábrázolt jellemeknek, ihletetten előadott érzelmi kitöréseknek szolgál frappáns hátteréül a szűk játéktér.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.