Agyafúrtak, eszementek

Azt kéri az MTV Rt. szóvivője, a levelei miatt a magyar sajtóban egyre többet emlegetett Bende Gyöngyi, hogy tájékoztassuk olvasóinkat arról, a Lyukasóra című műsor „Mészöly Dezső kérésére, egy évre került át a Duna Televízióhoz azzal a nem titkolt igénnyel, hogy a határon túli magyarok közül is minél többen nézhessék...” Nem azért teszünk készségesen eleget a szóvivő asszony kioktató stílusban megfogalmazott kívánságának, mert nem tudjuk, a sajtójog írott és a sajtóetika íratlan szabályai szerint a kritikusnak – ki nem több és nem is kevesebb, csak egy a nézők közül – a kész művel kell alapos ismeretséget kötnie és nem a mellékkörülményeivel. De nem is azért engedelmeskednek, mert nincs elegendő (saját) információnk arról, mi minden előzte meg a műsor gazdájának, Mészöly Dezsőnek a kérését. Mi kérem előzékenységből pontosítunk, hátha ez az udvarias gesztus szolgálatkész cselekedetekre bírja az önnön teljesítményére oly módfelett büszke Magyar Televíziót, és elárulja például, hogy – ha már oly készségesen átengedte egyetlen sikeres verses játékát a „konkurenciának”, miért nem szervez helyette másikat. Ötöt-hatot is akár.TálentumMert mi az, amit kulturáis, irodalmi ismeretterjesztés gyanánt (a kötelező, szűkszavú, olykor mulatságosan késedelmes napi, heti, havi információszolgáltatáson túl) a „királyi” televíziótól kapunk? Néhány vergődő s elképesztően szegény szerkesztőség produkciója (Magyarország 2000) és az úgyszólván egyetlen megmaradt kincsüket, az archívumot okosan használó régi televí- ziósok sorozata, a Századfordító magyarok. A másik közszolgálati intézmény, az, amelyik olyan boldogan ölelte magához a Lyukasórát, a Duna Televízió (miközben anyagi s egzisztenciális élethalálharcát vívja; aligha véletlen, hogy a magyarok világtalálkozójára érkező sokadalom egy emberként kérte törvénybe foglalt megerősítését) egyre-másra hozza naprakész kulturális információit. A Tálentumból értesültünk például Orbán Ottó költő hosszú s kegyetlen betegségéből való fölépüléséről, és arról, hogy ez az öt és fél órás, „agyfúrásos” műtét árán bekövetkező gyógyulás milyen módon tükröződik költészetében. A poéta halk szavú s tárgyilagosan ironikus elbeszélése mellé versszemelvények társulnak, mögéje pedig Grunwalsky Ferenc filmjének képsorai; minden a helyén van Az agyafúrt költő alcímet viselő harmincperces adásban. Költészet és élet, valóság és vízió, betegség és gyógyulás, mai magyar irodalom és mai magyar film kapcsolata; és még egy kicsit több is ennél: a diadalra rendelt ember. Szerényebben fogalmazva: a minden elesettségből való föltápászkodás esélye, reménye.HelikonMásnap másfajta kulturális híradással jelentkezik a Duna Televízió, a 75 éves Nemeskürty István köszöntésére szerkesztett könyv szerzőit szólaltatja meg Helikon – Könyvjelző című adásában. Ebben a műsorban a korral és nem a betegséggel birokra kelő ember diadala jelenik meg – a pályatársak elbeszélése révén. Miközben a filmesek a filmstúdiót irányító Nemeskürty Istvánra emlékeznek (többek között Gaál István, Sára Sándor), láthatatlan kezek tornyot emelnek a Nemeskürty István által írt könyvekből. Aki értelmiséginek vallotta magát a 60-as, 70-es, 80-as években, ezekből élt – halljuk. Ma már tudjuk, folytatja az elbeszélő, mi mindent kellett kihagyni e művekből, milyen sebeket szenvedett a kénytelen egyezkedések során az ábrázolni kívánt valóság.Azt ellenben fölmérni se volt időnk és alkalmunk – fűzhetjük hozzá a Helikon című produkcióban vallomást tevők szavaihoz -, hogy miként mozgósították a magyarságot ennek a gazdag életműnek a legfontosabb darabjai. Csak az eszementek hánytorgathatják föl most, a rendszerváltozás tizedik évében az egykori kompromisszumokat. Az agyafúrtak azonban – miként korábban – most is pontosan tudják, az ésszerű, a tisztességes egyezségekre szellemi közösségeket lehet építeni. S a jövőt is talán...