Elmaradt sorsfordulat

Buvári Tamás Életbevágó című alkotását péntektől láthatjuk a Budapest Film arthálózatához tartozó Tabán moziban. A film torzító, fénytelenül homályos tanyasi képsorai akár Ady, A magyar ugaron című versének illusztrációi is lehetnének. Az örök sötét lakásbelsőbe csak a megállíthatatlanul duruzsuló televízió hoz nyomasztó, földön kívüli fényt. A korszerű, nagyképernyős masina és a tanya nyomorúságos tárgyi világának kontrasztja markánsan jelzi, hogy az ezredforduló Magyarországának keleti fertályán vagyunk. Két anémiás gyerek, egy örökkön-örökké „munkát kereső”, szüntelenül részeg férj (Szarvas József), egy makacs hallgatásba burkolózó nagyapa. Az anya (Magyar Éva) várja a harmadik gyermekét. Szívszorítóan kezdetleges rendelőben, a lepusztult környezethez fakult orvos (Madaras József), suttog az asszony fülébe édenien csengő ígéreteket arról, hogy ha ő is úgy akarja, a születendő gyermek számára létezik egy megváltást hozó megoldás, ami a szülőket akár véglegesen kitépheti a nyomor ördögi köreiből. Jómódú amerikai házaspár hajlandó megvenni súlyos dollárokért a kisdedet. Ám ehhez az kell, hogy a gyermek odaát, az új világban szülessen meg. Az anya vívódások után igent mond...Buvári Tamás sokkoló ké-pein a sötét tanya, az ötvenes évekbe illőn fölszerelt orvosi rendelő premier planjai, a távoli nagyváros felhőkarcolóiról szóló nagytotálok, s az amerikai külváros félközeljei váltogatják egymást. Jelzik, hogy az anya a nyomasztó felhőkarcolótömbnek is csak a peremvidékéig juthat el. A rendező csak jelzi, hogy a gyermek megszületett. S hogy a nevelőszülők kezébe került, még mielőtt a valódi anya akár láthatta, akár kézbe vehette volna. Csak annyit tud, hogy valaki – feltehetően gyermekének leendő apja – egyszer megpróbálta megerőszakolni. Még az a nyugalom sem adatik meg hát neki, hogy gyermeke valóban jó helyre került. A születés után reménye vesztetten bolyong az óriás város perifériáján. Ebben a modern dzsungelben úgysem találhat rá a csecsemőre. Hiszen azokat sem ismeri igazán, akik tört magyarsággal beszélve végigvezették a sivár tengerentúli odisszeián. Végül csak sejtjük, hogy visszatér ugyanoda, ahonnan jött, vérszegény gyerme-keihez, örök részeg és munka nélküli férjéhez. A film finoman érzékelteti, hogy ebből a világból aligha mentik ki a családot az eladott csecsemőért kapott dollárok.A sokkhatás egyik titka, hogy a rendező és írótársa, Kisbán Tamás kikerülték a divatos dokumentum témában rejlő hatásvadász lehetőségeket. A valódi drámát Tóth Zsolt operatőri kamerája torzított, éles és homályos, metaforaértékű képek váltogatásával érzékelteti: az anya még a saját tragédiájában is mellékszereplő. Valójában már nem is érti, mi történik vele. Buvári Tamás kétségbe-ejtően hiteles képet fest azoknak az embereknek a hontalanságáról, akik a mai, ijesztően felgyorsult ritmusú világnak már a pereméről is kiszorultak. Akiknek az élet már véletlenül sem hozhat halvány reménnyel kecsegtető sorsfordulatot.