Független színház játszóhely nélkül

Éppen huszonöt éve állt csepűrágónak. „Lassan nyugdíjba mehetek” – szúrja közbe, tőle megszokott módon tréfásan, beszélgetésünk elején. Gyermekszínházi startja annyira jól sikerült, hogy mind a mai napig járja az országot néhány kollégájával, s a Csizmás kandúr meséjével örvendeztetik meg az apróságokat. Emellett vidéken, a fővárosban, alternatív társulatban, mi több, rendezőként is találkozhatunk Puskás Tivadarral.„Eszembe sem jutott, hogy színészkedjem. Az MTK röplabdása voltam, amelynek köszönhetően sportállásban dolgoztam egy katonai repülőtéren. Több osztálytársamból és iskolatársamból vált színész, és be kell valljam, irigyeltem őket” – eleveníti fel a múltat Puskás Tivadar, alias Pusi. Egy szerencsétlen baleset váratlanul véget vetett az ígéretes sportkarriernek. Repülőtéri kolléganője bátorítására, a még kissé bicegő színészjelölt, felvételizett a Budapesti Gyermekszínház stúdiójába. „Közel nyolcszázan jelentkeztünk, a harmadik rosta vizsga után huszonnégyünket vettek fel, ebből heten végeztünk – mesél a stúdiós évekről a színész. – Komoly képzés folyt, minden este hattól tizenegyig. Napközben a tehetségesebbek játszottak vagy próbáltak a színházban, a többiek polgári munkahelyen dolgoztak. Végzés után következett – ahogyan Pusi fogalmaz – a létra. Kerek tíz esztendeig. Ekkor kérdezték meg először, hogy milyen szerepet játszanék szívesen a következő évadban” – magyarázza. Egy évtized elteltével már ott találjuk a stúdiós tanárok sorában is. A tanítás mellett évi háromszázszor lépett színpadra.Akárcsak az álom, úgy ez az idilli valóság is véget ért. Az ország egyetlen hivatásos gyerekszínházát, az Arany János Színházat, a mai napig meg nem indokolható, s el nem fogadható módon bezárták. „Az utolsó három évadban már rendszeresen meghívták az együttest nemzetközi fesztiválokra” – mondja Puskás Tivadar, majd rátér élete harmadik szakaszának felidézésére. „Két évig a Tivoli Színház társulatának tagja voltam, s a híresztelésekkel ellentétben igenis dolgoztunk. Százötven előadást játszottunk egy évben, elsősorban vidéki játszóhelyeken, illetve a Tháliában.” Pusi alól elfogyott a második együttes is. Ahogyan az Arany Jánost, oly módon a Tivolit is megszüntették. Egy zsámbéki nyári produkcióban látta Margitai Ágnes színművész és Kamondi Zoltán rendező, s játéka alapján meghívták a Miskolci Nemzeti Színházban éppen akkor szerveződő Csarnok Kultusz Motel elnevezésű csoportba. Ez a kis együttes ma már régen nem a borsodi megyeszékhelyen működik, hanem a fővárosban, Bolygó Kultusz Motelként, ennek oszlopos tagja töretlenül Puskás Tivadar. „Bár szerepeket vállalok vidéken, de leköltözni nem tudnék még egyszer – emlékszik a miskolci évekre. – Az embernek Budapesten él a családja, az ottani mellett még egy háztartást kell vinnie. Nem beszélve arról, hogy szinte minden, ami kulturálisan meghatározó, a fővárosban működik.” A Bolygó Kultusz Motel különös színház, ugyanis nincs saját játszóhelyük. Nem mások, mint maroknyi, színészekből álló elszánt kis csapat. Ízlésük és stílusuk egyként befogadható az elvontabb élményt és könnyedebb szórakozást kereső nézőknek egyaránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Voltaire Candide című művéből színre vitt előadásuk szakmai elismerése, valamint a tavaly nyáron, Szentendrén, vérbő komédiaként bemutatott, Puskás Tivadar által rendezett Liliomfi fergeteges közönségsikere.„Amíg tanítottam, sok vizsgaelőadást rendeztem, és kíváncsi voltam, vajon felnőtt színészekkel hogyan boldogulnék. Így kezdődött. Most pedig már készülök az idei nyári Scapin furfangjai című Moliére-előadásra, szintén Szentendrén” – fejezi be a beszélgetést Puskás Tivadar.