Egy hónapja sincs, hogy a Rózsadomb Center bevásárlóközpontban beindult a Rózsadomb mozi üzemeltetése, s már újabb bevásárlóközponthoz kötődő mozikról kell hírt adnunk. Május 20-án az InterCom nevű nemzetközi multifilm-forgalmazó és moziüzemeltető cég nyitja meg az Eurocenter Óbudát, amely hét teremben 1300 nézőt tud befogadni. Június 15-én pedig a Budapest Film tárja ki a Széna téri Mammut nyolc termének kapuit, szintén 1300 néző előtt.A megalomániás méretektől és a digitalizált szupertechnika csodáitól elkápráztatott multi-törzslátogatók bizonyára örvendeznek. Az óvatosabbak, szkeptikusabbak közül Port Ferencnek, a Budapest Film igazgatójának véleményét érdemes először idéznünk. Szerinte egyolalú az a nézőpont, amely csupán a globalizmus szellemi környezetszennyezéseként aposztrofálja a bevásárlóközpontokban létrejött filmszínházakat. Ám azt már ő is abszurdnak tartja, hogy Budapesten a bevásárlóközpontok építésének nincs semmiféle építészeti vagy politikai korlátja. S ez szabad befektetési lehetőséget ad ahhoz, hogy amerikaiak, kanadaiak, izraeliek, ausztrálok nyakra-főre hozzanak létre a kül- és belvárosban bevásárlóközpontokat. Ezek standardjához hozzátartozik a multiplex mozi is. 1999 nyarán elmondhattuk, hogy az utóbbi három esztendőben több mint negyven vetítőterem nyílt Budapesten. Differenciált és sokrétű filmkínálat, világszínvonalú technikai körülmények, a luxuskényelem, a mozilátogatás és a bevásárlás kombinálhatósága eredményezte, hogy 1999-ig ötven százalékkal nőtt a mozilátogatók száma. A multik megállították a hazai moziba járók létszámának rémisztő zsugorodását. Biztató, hogy a Budapest Film művészmozi-hálózata a multikkal egyenrangú technikai feltételek és kényelmi tényezők megteremtésével újjáélesztette, korszerűsítette a tradicionális filmszínházak egy részét. Ám az úgynevezett hagyományos kereskedelmi mozikat a multiplexek halálra ítélték. Még ennél is aggasztóbb, hogy vidéken már csak az egyetemi filmklubokban létezik valamiféle artmozi-pótlék. A rendszerváltozás után a meglévő kevéske művészmozi is eltűnt – eltekintve az egyetemi, a főiskolai campusokon belüli vetítésektől -, még a nagy iskolavárosok palettájáról is. Így hát a patinás vidéki nagyfilmszínházak, kis mozik és a – többnyire művelődési házakban berendezett – vetítőhelyek kiszolgáltatottan, védtelenül állnak szemben a multiplexek monopóliumával.Óhatatlanul is fölmerül a kérdés: cui prodest? Kinek használnak, kinek hoznak hasznot a mozimamutok? Tény, hogy az ország tíz legforgalmasabb multiplexe hozta az 5,3 milliárdos mozis piac bevéte-lének több mint felét. Magyar-országon jelenleg még mindig több mint hatszáz mozi egzisztál, ebből ez idáig tizennégy a multiplexek száma. Budapesten e pillanatban hét multiplex létezik: a Cineplex Odeon Pólus, a Cinema City Csepel Plaza, a Hollywood Multiplex Duna Plaza, a Hollywood Multiplex Lurdy Ház, a West End és a Campona, valamint a Corvin Budapest Filmpalota. Vidéken eleddig hét multiplex működik. Közülük öt a soproni, a győri, a debreceni, a székesfehérvári, a pécsi egységesen a legnagyobb izraeli moziüzemelő beruházásaként a Cinema City-lánchoz tartozik, a kecskemétiek és a nyíregyháziak multija az InterCom és az ausztrál Village Roadshow úgynevezett Hollywood Multiplex hálózatának részei. Ám ahogy már említettük: június közepére már kilenc mozimonstrum áll majd Budapesten. S már tudjuk, hogy az abszurditások abszurditásaként a MOM-parkban, a Széna téri Mammut-konglomerátum közvetlen vonzáskörében is készül egy multiplex. A Baross téren és környékén szinte egyszerre épül a tervek szerint két bevásárlóközpont, benne a szokásos mozival. Az egy bolond százat csinál elv tragikomikus illusztrációja, hogy Miskolcon is két multi van készülőben. A patinás magyar városban, Szegeden – és minden bizonnyal hamarosan a kisvárosokban is – megépülnek a fogyasztás ezredvégi templomai. Ami – Kálmán Andrásnak, az InterCom Rt. magyarországi igazgatójának szavait idézve – azt eredményezi, hogy a mamutok is megölhetik egymást. Ugyanis egy nemzetközi összehasonlítás szerint addig rentábilisak a mozik, amíg húszezer emberre jut egy vászon. Budapesten jövő ilyenkorra százhetvenre nő a mozitermek száma, miközben egy kétmilliós városnak bőven elég lenne száz terem (vagy filmvászon). A kelet-közép-európai mozisok tavalyi, második budapesti konferenciáján is elhangzott, hogy az elkövetkező években olyan mértékű túlkínálat jön létre fővárosunkban, amelyre nincs fizetőképes kereslet. S ez nem csak cassand-rai jóslat: a számok és a tények mindennél ékesebben beszélnek. Egy mozi csak akkor működik nyereségesen, ha kihasználtsága legalább huszonöt százalékos. Nos, a tavalyi év végén megnyílt nagytétényi Campona átlagos kihasználtsága alig érte el a 14 százalékot. A belvárosi multiplexek az idei első negyedévben még jócskán rentábilisak, sőt a Corvin filmpalotának a West End megnyitása előtt sikerült átlépnie a negyvenszázalékos átlagkihasználtságot is. A Corvin egyébként az egyetlen hazai multiplex, amely nem bevásárlóközpontban épült, megőrizve a régi Corvin mozi tradicionális városképi arculatát, egyúttal a legkorszerűbb mozizás elvárásainak is eleget téve. Ugyanakkor szisztematikusan vállalja a közönségsikerre számot tartó magyar és európai művészfilmek bemutatását is (lásd a grafikont).A magyarországi multiplexeket öt hatalmas profittal dolgozó világcég működteti. Az egyetlen magyar cég a „pályán” a Budapest Film a Corvinnal és a majdani Mammuttal. Ők megengedhetik maguknak, hogy ne csak nyereségben, hanem régiókban, piacterületekben gondolkodhassanak és versenyezhessenek. A világelső kanadai Cineplex Odeon 399 multiplexet működtet, 2916 teremmel; a Hollywood Multiplex 19 országban 1400 mozit üzemeltet; a dél-afrikai Ster Century Kinekor csupán csak Európa tíz országában 607 teremmel 44 multiplexet működtet. A németországi Cinemax a tavalyi első fél évben német márkában számolva 160,3 milliónyi bevételre tett szert. Az izraeli Israel Theathers a Cinema City Csepel (7 terem, 1366 szék) mellett Kecskemét kivételével az összes, már meglévő vidéki magyar multiplex tulajdonosa. Nyilvánvaló, hogy a multiplexek egymást is tönkretehetik. Az idei első negyedévi adatokból könnyelműség volna végletes következtetéseket levonni. Ám valószínűnek tűnik, hogy év végére már a belvárosi multik is közelednek a huszonöt százalékos határhoz. A külvárosi megamozik pedig már eddig is veszteségesen működtek. A magyarországi veszteség azonban nem feltétlenül ok a kapuzárása: amit itt nem kereshetnek meg a multik, azt Európa más országaiban, a tengeren túl vagy Ausztráliában söpörhetik be a kasszába. A helyi adottságok nem mindig játszanak szerepet a döntésekben. A globalizáció már csak ilyen.
Varga Mihály: Jövőbeni munkámmal is Magyarország stabilitását és gyarapodását szolgálom