A trágárság ellen

A durva és trágár szavak és a velük összefüggő modortalan magatartás sokunknak okoz bánatot, sokkal többünkben, mint ahányan szólni merünk ellenük. Nekem is zavarban kellene lennem írásom miatt, mert egyes nyelvészek (nyelvművelők?) úgy gondolják, a beszéd formája, mikéntje mindenkinek személyes ügye, s beleszólni megbélyegző is lehet.Sokan mások (írók, újságírók, átlagos beszélők) is úgy vélik, ezek a nyelvi eszközök teljes jogú tagjai a magyar szó- és szóláskincsnek, használatuk együtt jár azzal, hogy nyitottabbak, közvetlenebbek lettünk, sőt kifejezői, megnyilvánulásai a (művészi) realizmusnak.Mit tudunk mi, a nyelvművelők, a beszélők többsége szembeállítani az idézett véleményekkel?Mindenekelőtt a pallérozott magatartást, amelynek írott és íratlan szabályait semmi más nem teszi követendővé, mint az embetársaink iránti figyelem és megbecsülés. Szabad csámcsogva enni, szürcsölve inni; mosdatlanul, szennyes ruhával emberek közt közlekednünk? Mi más tiltja, mint a közmegegyezés, a másik fél iránti megbecsülés?Ha valakit elbocsátanak az állásából, s azt írom, hogy kinyírták, kirúgták, lapátra tették, akaratlanul is kifejezem vele egyrészt a tiltakozásomat, de másrészt sokszor a sanda egyetértésemet. Ha arról értekezem egy lapban, hogy Oroszország le van gatyásodva (ehelyett: gazdaságilag le van romolva, el van szegényedve), ezzel kárörömet is a tények mellé teszem. Azután ott van a sajtóban – szinte napirenden – a jó büdös francba, elég pofátlan módon, megeszi a fene az országot, „tesz” a véleményekre, erkölcsi nulla, s ezek még mindig a szelídebb megjelölések. Mert a trágárság torát üli, nemcsak a bulvárlapokban, hanem irodalmi, gazdasági hetilapunkban is. Csak egy-két példa, ami talán még elmegy egy nyelvművelő írásban: a kurva életbe!, tökölés, adnak a szarnak egy pofont, balfasz sofőr, zenebuzi, szarkeverés X. Y. részéről miniszterelnöknek jelölni X-et.Láttuk a példákból, egyik-másik esetben lehetett úgynevezett szalonképes szavakkal is sérteni, megalázni a szemben álló felet, a vitapartnert. Pedig hát a velem vitázónak is ugyanannyi megbecsülés jár, mint amennyit a magam részére elvárok.Ami a nyitottság, a közvetlenség érvét illeti, kinek a nyitottságát védjük?Na és a realizmus. Hallani itt-ott, hogy az ország lakossága nem csak akadémikusokból, tanárokból, nyelvművelőkből, széplelkekből áll. Vannak parasztok és munkások! Igaz, de ők – a közvélekedéssel ellentétben – nem káromkodnak. Vannak kiélezett helyzetek – folytatódik a disputa –, amelyekben elszabadulnak az indulatok. Ilyen van, de lehet a tipikusat megragadni, ahogy Arany tanácsolja ars poétikájában.Vannak aztán műveltségben elmaradt rétegek. De őket tükröztessük a mindennapi nyelvhasználatban, miközben kézzel-lábbal „igyekszünk Európába”? Az ő bemutatásukat hagyjuk a szépirodalomra, a szociológiára, mi pedig foglalkozzunk az általános műveltség színvonalának emelésével!