Kamerával a fehér foltok nyomában

Fehéri Tamás rendező-operatőr 1991 óta vezeti a Fórum Film Alapítványt. Miután a stúdiót az egyik legjelentősebb hazai dokumentumfilm-készítő műhellyé fejlesztette, kollégáinak biztatására végre belefoghatott két régóta tervezett dokumentumfilmje elkészítésébe, amelyek fehér foltokat tárnak fel történelmi félmúltunkból.Csicsery-Rónay István író-történész a nyolcvanas évek közepén Amerikában másfél órányi videós mélyinterjút készített Varga Bélával, az első szabadon választott nemzetgyűlés elnökével, melyet később eljuttatott Fehéri Tamásnak – tudtuk meg a rendezőtől. Varga Béla a húszas években saját költségére épített templomot a Balaton mellett, majd a háború esztendeiben életét kockáztatta lengyel, zsidó menekültek, francia hadifoglyok rejtegetésével. A Független Kisgazdapárt budapesti szervezetének titkáraként s az első szabadon választott nemzetgyűlés elnökeként azok között volt, akik 1945–1947 között sziszifuszi harcot folytattak az egyre nyíltabban kibontakozó baloldali diktatúra ellen. A kommunisták kék cédulás választási győzelme után félelmetes körülmények között szökött Amerikába, ahol évtizedeken át a magyar ügyek kitartó szószólója volt. Amikor 1990-ben hazatért, a második szabad választások utáni nemzetgyűlés korelnökéül választották. „A sorsdrámát szeretném visszaadni, ami e renkívüli ember életéből kisugárzik” – jelentette ki a rendező. S minthogy számos dokumentum áll rendelkezésére, a forgatást év végéig befejezik.„A másik készülő filmem tervét 1973-óta hordozom magamban” – így Fehéri Tamás. A Szobor a rendszer fogságában alaptörténete fekete anekdota, amely egy kiváló műalkotás regényét foglalja magában. Ezt a filmet Fehéri Tamás egykor többszöri nekirugaszkodás után sem tudta elkészíteni. Még a nyolcvanas években sem járult hozzá senki ahhoz, hogy Rákosi Mátyás kultuszminisztere, Révai József alakját a maga negatív és sötét valójában ábrázolhassák. A történet magja a következő. 1947-ben a milánói Ambroziana Képtár hivatalos felkérő levelet írt a magyar kormánynak, amely szerint a centenárium tiszteletére szeretnének elhelyezni a szoborparkjukban egy Petőfi Sándor-szobrot, minthogy ott megtalálhatók a világ legnagyobb költőinek és íróinak portréi. A diktatúra kultuszminisztere, Révai Ferenczy Bénit bízta meg a szobor elkészítésével, aki nem hódolt be a kor hurráoptimizmusának. E balladában benne van az ötvenes évek művészpolitikájának már-már tragikomikus abszurduma, hiszen egy tizenkilencedik századi költőóriásról nem volt elég realista szellemben szólni, hanem a szocialista realizmus kincstári optimista kliséit is elvárták.