Ki mit vár a filmtörvénytől?

Magyarországon a hazai filmek látogatottságában az évenként megrendezett filmszemlén megmutatkozó dömpingérdeklődés dacára 1990 óta folyamatos mennyiségi csökkenést észlelhetünk. Míg 1990-ben még 29 magyar film készült, 1996 óta jóval húsz alkotás alá esett a termés. A lehetséges okokról négy filmszakember véleményét kértük ki.Hegedüs László, a Magyar Mozgókép Közalapítvány kommunikációs igazgatója szerint valóban tendenciózusan csökken az elkészült és moziforgalmazásra szánt magyar filmek száma. Az Országos Filmforgalmazási Adattár alapján a nyolcvanas években még jóval harminc fölött volt a számuk, de a rendszerváltozás után, 1990-től eltekintve, már ez alá csökkent. A csökkenő tendencia a rendszerváltás táján kezdődött, mivel akkortól jóval kevesebb pénz folyt a filmgyártásba. Megállapítottak ugyan egy keretösszeget, amelyet a filmszakmában eloszthattak, ennek nominálértéke azonban gyakorlatilag változatlan maradt, s így az infláció mértékével egyre kevesebbet ért – mondja Hegedüs. A keretösszeg körülbelül kilencszázmillió forintot jelentett. A támogatás a jelenlegi kormányzat intézkedése nyomán ugyan jelentős mértékben növekedett, mégpedig 1,1 milliárd forintra, ám így is egyértelmű, hogy a filmgyártás súlyos forráshiánytól szenved.A szakma támogatásával immár a fináléjához érkezett a filmtörvénytervezet előkészítésének folyamata. Hegedüs László őszintén reméli, hogy a törvény mérsékli a forráshiányt, s megoldást nyújthat a szakma finanszírozási gondjaira is.Reichenberger János, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma művészeti főosztályának főtanácsosa, filmreferens hangsúlyozta, hogy a millenniumi programnak köszönhetően föltehetően a jövő évben és az elkövetkező esztendőkben is jelentősen megnövekszik majd a magyar alkotások száma. A tavalyi esztendőben tizenhat film került a mozikba, közülük kettő videón jelent meg. Ezeket a filmeket mintegy hatszázezren látták összesen. A jegybevételük pedig 240 millió forint volt. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a millenniumi program keretében közel kétmilliárd forintot ad filmgyártásra, jelentősen megnövelve ezzel a filmgyártásra szánható éves állami támogatást. A várható kínálatban tallózva Reichenberger János elmondta, hogy már forgatják Koltay Gábor Sacra Corona, Jankovics Marcell Ének a csodaszarvasról, Palásthy György Szalmabábuk lázadása című filmjét. Mészáros Márta is idén szeretné forgatni kínai–magyar koprodukcióban A csodálatos mandarin című filmjét, Bartók Béla műve alapján. A filmprogramban szerepel a többi között még Maár Gyula Mama Klára című opusa is. A televíziós produkciókra tekintve régi nézői óhaj teljesül azzal, hogy hosszú szünet után folytatódik Csukás István Süsü, a sárkány című bábfilmje, Süsüke, a sárkánygyerek címmel. Az animációs programból érdekesnek ígérkezik Cakó Ferenc Magyar várak legendái című alkotása. A program keretében lehetőséget kaptak fiatal alkotók is, hogy csak Tóth Tamás Gavrilo, Balogh Gábor Pizzás, Hajdu Szabolcs Macerás ügyek című filmjeire utaljunk. Az a majdnem kétmilliárd forint, amelyet a millenniumi filmprogramra fordítanak, jelentősen növeli a bemutatott magyar filmek számát is – szögezte le Reichenberger János.Grunwalsky Ferenc filmrendező, operatőr szomorúnak tartja, hogy a multiplexek gyakorlatilag már a fővárosban is megszüntették a hagyományos kereskedelmi filmszínházakat. A magyar és az európai művészfilmek – a szabályt erősítő kivételektől eltekintve – eleve csak a fővárosi art hálózatban látha-tóak. A dokumentumfilmek és egynémely rétegfilm pedig eleve televíziós forgalmazásra készülnek, így jelentős részük csak videokazettán létezik. E súlyos tények Grunwalsky Ferenc szerint elsősorban nem a filmművészettel, hanem a mozival vannak összefüggésben, amely olyan forradalmi változáson esett át az utóbbi évtizedben, mint a filmművészet a neorealizmus idején. A megnövekedett szabadidő és a megnőtt, nagyon rafinált igények hatására a régi típusú mozi avulttá vált. A megváltozott küllemű tömegigényekre termett multiplexeknek sikerült valamennyire legyőzniük a televízió elszívó hatását is. Viszont az értékes rétegfilmek mozija nehezen találja meg a helyét az új közegben. A fővárosban megoldást nyújt a Budapest Film art hálózata, ahol a művészfilm élvezetét segíti a multikéval egyenrangú kényelmes fotel, az elsőrangú hang- és képminőség, a művészkávéház és a klubhelyiség. Ám a vidék katasztrofális helyzetbe került. Ott is vészesen szaporodnak a multiplexek, s az egyetemvárosokban egyáltalán nincsenek art mozik. Grunwalsky Ferenc szerint a hamarosan megszülető filmtörvénynek egyrészt tartalmaznia kell az évente kötele-zően elkészítendő magyar művészfilm mennyiségi minimumát. Ám őszintén reméli, a törvényhozók arra is gondolnak, hogy a filmforgalmazást és a moziüzemeltetést is hatékonyan támogatni kell. Ugyanis mozi nélkül a legcsodálatosabb film sem találja meg a közönségét.Port Ferenc, a magyar filmek döntő többségét forgalmazó Budapest Film Kft. igazgatója azt tartja aggasztónak, hogy a nemzeti kulturális örökség szerves részét képező filmek az európai művészfilmekhez képes is nehezen forgalmazhatóak. Egyre több az olyan magyar film, amit ugyan játékfilmnek neveznek, de nem a mozi közönségét célozza meg. Mintha eleve a magyar filmszemlére vagy valamely nagy nemzetközi fesztiválra készülne minden hazai alkotás, ahol a kritikusok, a producerek, a forgalmazók és az üzemeltetők s a szemlecentrikussá vált magyar közönség úgyis megtekinti őket. A szemlén tapasztalható bőség ellenére nagyon kevés olyan film van, amelynek forgalmazásába érdemes fektetni azt a három-, öt-, tíz-, húszmillió forintot, függően attól, milyen széles rétegnek szól. S a kevés, a közönséget is megszólító rétegfilm is mind szemle közben készül el. Port Ferenc lengyelországi példákról beszélve elmondta: ott már létrejött egy olyan filmtörvény, amely a filmipar működésén kívül a filmforgalmazást és a moziüzemeltetést is támogatja a mozilátogatók több mint ötven százaléka lengyel filmre vált jegyet. Fontos tudni egyúttal – így Port –, hogy Lengyelországban ma is szép számban készülnek olyan egészséges nemzettudatra építő művészfilmek, amelyek megszólítják a művészfilmbarátok széles rétegeit. Ezzel szemben nálunk ez a filmtípus többé-kevésbé hiányzik, a mozik kínálatát Magyarországon a tömegszórakoztatásra szánt filmipari divattermékek uralják. Port Ferenc hozzátette: persze azzal is tisztában kell lennünk, hogy a revelációerejű művészfilmet a legkiválóbb filmtörvény sem pótolhatja!