Nemzedékek zenés üzenete

Skull And Bones címmel dupla anyaggal jelentkezett a Cypress Hill. A rap-metál első számú színes bőrű fenegyerekeinek több mint egytucatnyi résztvevővel készített monumentális vállalkozása zavarbaejtő eklekticizmusról tesz tanúbizonyságot, hisz a torzított gitárok mellett ugyanúgy hallhatunk hip-hop motívumokat, mint manapság egyrekevésbé divatos „lemezhúzogatást”. Az album leggyakoribb szavait a jó ízlés tiltja, hogy leírjuk, de ez a szövegvilág egyrészt nem szokatlan a fiúktól, másrészt nem is meglepő egy olyan lemezen, amelynek a címe: Koponya és csontok. Az első CD a Koponya, ezen hagyományosabb – és valljuk be: elmondhatatlanul unalmas – rapzene található (dallamosságával csak a Highlife című szám tűnik ki), míg a második, a Csontok részben a fémes hangzások dominálnak. Innen a Panterát idéző ritmizálású riffel induló Get Out Of My Head és a szintén húzós gitártémára épülő, baljós hangulatú A Man érdemel említést. Bár a második CD-n csupán fele annyi szerzemény található, mint a párján, mégis körülbelül kétszer olyan élvezetesre sikerült. Egy erősebb zeneanyagot tartalmazó szimpla albummal a rajongók is jobban jártak volna. (Columbia/Sony Music)Ha egy szuperfilm főszerepeire két vagy több világsztárt szerződtet a rendező és a producer, duplájára nő a produkció vonzereje, ám a népszerű művészek nemcsak kiegészíthetik, de ki is olthatják egymás hatását. Ez a kockázat fokozottan fennállt a Republic együttes és Cseh Tamás Levélváltás című közös albumánál, hiszen a 90-es évek legnépszerűbb honi zenekarának és a három évtizede meghatározó szerepet betöltő, élő legendává, sőt intézménnyé vált dalnoknak meglehetősen eltérő a stílusa, a rajongótábora és a megítélése. Cseh Tamás és Cipő azonban – mit sem törődve a lehetséges kockázatokkal és mellékhatásokkal – kiválasztottak néhányat a másik, számukra legkedvesebb szerzeményei közül, s többé-kevésbé átdolgozva, áthangszerelve, a Republic tagjainak kíséretével elénekelték azokat. Cipő mintha megpróbált volna kissé Cseh Tamás bőrébe bújni, Cseh Tamás inkább a saját képére formálta a Republic-dalokat. És bejött. A lemez nemcsak egyedülálló vállalkozás a magyar poptörténetben, de kellemes hallgatnivaló is. (Magneoton/Warner)A tavalyi év egyik popzenei szenzációja volt a Blondie viszszatérése. A hetvenes évek második felében virágkorát élő amerikai újhullámos popzenekar ugyanis 1983-as feloszlása óta nemigen hallatott magáról. Már Debbie Harry legendás szőkeségére is csak a jobb memó-riával rendelkezők emlékeztek haloványan, amikor tavaly felröppent a hír: az énekesnő újra mikrofon mögé állt, s vele együtt Chris Stein gitáros, Clem Burke dobos és Jimmy Destri billentyűs-basszusgitáros is visszatért hangszeréhez, s a csapat új lemezt készített. A No Exit című korongot óriási koncertkörút követte, a turné állomásain készült felvételekből pedig egy hangulatos összeállítás jelent meg a közelmúltban Livid (Élt) címmel. A dalok – közöttükaz örökzöldek (például a Dreaming, az Atomic vagy a Call Me) és az említett visszatérő album nótái (Maria, Screaming Skin) olyan elsöprő erővel szólnak, hogy ebből a lendületből talán újabb stúdiólemezre is futja. (Beyond Music/BMG)