Thália kéthetes ünnepe Miskolcon

Tizenhat nap alatt harminchárom, határon innen és túlról érkezett színtársulat harminchét produkcióval lépett a közönség elé a Miskolci Nemzeti Színházban, a tegnap este befejeződött magyar színházak fesztiválján.Mielőtt megkezdődött volna a színi előadás, nap mint nap a teátrum homlokzata fölé tornyosuló városi tűztorony szédítő magasába felkapaszkodott zenészek fanfárjainak zenéje visszhangzott a főutca házai közt. Ez a muzsika két hétre elnyomta a bejárat előtt robogó villamosok zakatolását, a sétálóutcát éppen akkoriban feltörő légkalapácsok csörömpölését, és a parlamentbeli meddő viták bábeli hangzavarára sem figyelt senki. Thália istenaszszonyt ünnepelték Miskolcon a honi színjátszás szerelmesei, alkotók és nézők egyaránt. No persze mint minden ünneplésnek, ennek is megvoltak a maga hangosabb percei. Erre kiváló helyszínül szolgált a színészház és a színház által körbezárt belső udvaron felállított fesztiválbüfé. Ahogyan a fanfárok az előadáskezdést, úgy a tangóharmonikából előcsalt, közismert slágerek a produkciók befejezését jelezték. A fellépéseket követő közönségtalálkozók elkerülhetetlen protokollja itt, a büfében oldódott, ahol a nézők és játszók kötelmek nélkül, szabadon társaloghattak éjszakáig.– Nagyon örülök annak, hogy a Magyar Színházak Fesztiváljának eseménysorozata itt, Miskolcon zajlott, ugyanis a várost évtizedek óta eltakarja az „acélváros” elnevezés leple – mondta Üszög Lajos, a kulturális bizottság elnöke. – Végre ez a Csipkerózsika-álmát alvó, többre hivatott település képesnek bizonyult felmutatni a benne szunnyadó művelődési értékeket. A fesztivál iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy magam sem tudtam jegyet szerezni számos előadásra.A jövővel kapcsolatban a képviselő kifejtette: a Miskolci Nemzeti Színházzal már készülnek a 2001 nyarára tervezett, kelet-közép-európai operafesztiválra, amely reményeik szerint néhány év alatt a közép-európai régió egyik vezető eseményévé nőheti ki magát.– A fesztiválok felpezsdítik egy város kulturális, szellemi, járulékosan pedig a gazdasági és társadalmi életét is. Ezért van nagy szükség az effajta eseményekre – hangsúlyozta Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház, illetve a Magyar Színházak Fesztiválja igazgatója. – A mi teátrumunknak vannak olyan adottságai, amelyek lehetővé teszik egy fesztivál lebonyolítását, hiszen öt, tulajdonképpen mindenfajta produkciót befogadni képes színháztermű épületegyüttesben dolgozhatunk.A tegnap véget ért seregszemle alapvetően különbözik az eddig megszokottaktól, gondolok itt elsősorban az Országos Színházi Találkozóra, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljára vagy az Országos Stúdió- és Alternatív Színházi Szemlére – amennyiben a válogatás nem a jelen évadban bemutatott előadásokra koncentrál, hanem megpróbál hangsúlyozottan, mindenféle műfajból – próza, musical, báb, balett, alternatív, opera stb. – felmutatni értékeket, a határon innen és túlról egyaránt. Így találkozhattak az érdeklődők ismét egy oly régi kedvenccel, mint a Stílusgyakorlatok című produkció a Bán–Dörner–Gáspár színésztrió rögtönzésében, vagy a vadonatúj, sepsiszentgyörgyi Isten hozott, szellő! című Turgenyev-adaptációval.– Megpróbáltunk keresztmetszetet nyújtani a teljes magyar nyelvű színjátszásról, s menet közben szembesültünk a felismeréssel, hogy a rendszerváltás óta ez kizárólag a Kárpát-medencére korlátozódik – magyarázta Hegyi Árpád Jutocsa. Ennek megfelelően a szervezők felvonultatták az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki, továbbá az anyaországi fővárosi és vidéki – teátrumok legjavát. A teljesség igénye nélkül említtessék meg néhány emlékezetes produkció. Musset Lorenzaccióját a remek Victor Ion Frunza vitte a Temesvári Csiky Gergely Színház színpadára; a szegediek, a mindenütt zajos sikert arató Gyaloggalopp-adaptációjukkal jöttek Miskolcra; a Budapest Bábszínház Mozart Varázsfuvoláját hozta; az alternatív együttesek legsikeresebbike, az Artus Goda Gábor Noé trilógiájának első részét adta elő; a Szegedi Kortárs Balett több díjat nyert Menyegző és A csodálatos mandarin című kétrészes estjével lépett közönség elé. A zenés műfaj kedvelői sem panaszkodhattak, hiszen Lehár A víg özvegyétől, Erkel Bánk bánján át a Hegedűs a háztetőnig sok estén át csendült muzsika a nagyszínházban. S hogy a gyerekek is részesei lehessenek a színházi ünnepnek, eljött a Debreceni Vojtina Bábszínház a Kendzsebáj menyegzővel, a Stúdió K. A császár új ruhájának meséjét elevenítette meg, míg Bán János a méltán híres Kukacmatyijával lépett a legkisebbek elé.– Színjátszásunk sajátos térképe rajzolódott ki a fesztiválon – összegezte a látottakat Hegyi Árpád Jutocsa. – A valóban hatásos színház még mindig az, amit – talán kissé patetikusan hangzik – szentnek szoktunk nevezni. Ebben az esetben az alkotókat a munkájukból való megélhetés csak másodsorban érdekli, s mindenekelőtt a lelke teljességét adó színész áll az előadások középpontjában. Így fog színjátszásunk megújulni, a formailag hagyományos, operettsémákat felvonultató produkciókat az új nyelvet keresőkkel felváltva.A város által legjobbnak ítélt előadás díját a Kés a tyúkban című budapesti Katona József színházbeli produkció nyerte el.– Remélem, ez az elismerés azt jelenti, hogy előadásunk befogadható a nézők számára – fogalmaz Gothár Péter rendező, utalva a darab töredezett, nem könnyen értelmezhető nyelvezetére,– amely Varró Dániel műfordítói tehetségét dicséri –, valamint a színrevitel és a színészi játék – Fullajtár Andrea, Kocsis Gergely, Lengyel Ferenc keltik életre a szerepeket – bulvártól távol eső stílusára. Mint a rendező fogalmazott: eddigi húsz-egynéhány éves színházi működése alatt mindvégig igyekezett eltérni a megszokottól, amelyet egy sajátos nézői elvárás, illetve színházi közvetítés alakított ki.Egy valamirevaló fesztiválon illik gondoskodni az úgynevezett kísérőprogramokról is. Természetesen ebben sem kellett szűkölködnie a Miskolcra látogatóknak. Naponta a Maskarás Együttes gólyalábas játéka verte fel a délelőttök és a délutánok álmos nyári szendergését, bámészkodók seregét csalva a színház előtti, sétálóutcára. Ugyanitt frissen végzett, fiatal táncosok adták elő a Kozma Attila koreografálta hangulatos etűdjeiket, egy szál szaxofon kíséretében. Az előcsarnokban Percről percre, napról napra címmel Éder Vera fotográfus különös kiállítása várta a látogatókat. A tárlaton a fesztivál alatt készült képek kerültek ki percről percre, napról napra elborítva a falakat, emléket állítva az első ízben megtartott Magyar Színházak Fesztiváljának.