A Szent Korona ezer arca szobrokon, bélyegeken

Festmények és szobrok, textilek és kerámiák, pecsétek és reklámok, bélyegek és építészeti részletek szerepelnek annak a könyvnek a képein, amelyet nemrégiben adott ki a Kairosz Kiadó, s ama kiállítás tablóin, amelyek a Vigadó Galériában láthatók. A képeket egyvalami köti össze: mindegyik a magyar koronát ábrázolja. A Szent Koronát, amelyből – mint Dávid Katalin művészettörténész fogalmaz a könyv bevezetőjében – csak egy van, hiszen sok ország uralkodói koronái fennmaradtak, de szentnek a magyaron kívül egyetlent sem neveznek.A korona eredete, készülésének helye, időpontja a kutatás számára máig nagy titkokat rejteget, ahogyan sorsa is kalandokba illő volt. Az ereklye azonban nem azért fontos a számunkra, mert kutatók, kalandkedvelők érdeklődésének középpontjában áll, hanem azért, mert a magyarság létét, egységét, megmaradását jelképezi. Nem véletlenül született róla annyi s oly különböző műfajú ábrázolás. Összegyűjtésük Fekete Györgynek és Sunyovszky Szilviának köszönhető. Publikálásuk pedig – mondták ők maguk a kiállítás megnyitása előtt – nem kis részben a Kairosz Kiadó merészségének, áldozatkészségének, no meg a Millenniumi Kormánybiztos Hivatala támogatásának. S persze a Magyar Művészeti Akadémia ösztönzésének, hiszen enélkül aligha rendeződött volna előbb doszsziékba, majd kötetbe az anyag.Az ismert színésznő, a pozsonyi magyar kulturális intézet volt igazgatója, Sunyovszky Szilvia, s a művész-politikus Fekete György, mint elmondták, egymástól függetlenül kezdtek a Szent Korona ábrázolásaival foglalkozni. Sunyovszky Szilviát először egyszerűen érdekelni kezdték tárgyak, amelyeket a pozsonyi intézetben rendezett kiállításokon látott, s félretette a katalógusokat. Fekete György pedig annak köszönhetően, hogy még a rendszerváltozás előtt, 1989-ben rendezett egy kiállítást címerekből a Kongresszusi parkban. Volt rendőrségi kontroll, volt botrány, de végül is eltűrték a kiállítást, amelyen a címerek szerves részeként természetesen számos koronaábrázolás is szerepelt, s Fekete György ettől kezdve rendszeresen gyarapította az anyagot. Majd egy évtizeddel később – akkor már házasok voltak – a Magyar Művészeti Akadémia pályázatot hirdetett. Akkor derült ki, hogy mindkettejüknek van gyűjteményük, s a kettőből három albumra való anyag jött össze. Az MMA arany oklevelét nyerték el vele, s a millenniumi kormánybiztos, Nemeskürty István támogatásának köszönhetően nekiláttak, hogy könyvbe rendezzék a képeket. Két év után készültek el. Mondhatni tehát, hogy a könyv és a kiállítás anyaga sokéves keresés izgalmából, a tárgyak iránti csodálatból született meg.A házaspár úgy fogalmaz, „boldog beszámolónak” tekinthető inkább az összeállítás, mintsem módszeres kutatómunka eredményének. A bevezetőt író művészettörténész viszont azt hangsúlyozza, hogy ez a mű igen nagy segítséget adhat azoknak, akik egyszer majd szisztematikus elemző munkára vállalkoznak. Az összeállítást a koronázóvárosokban szeretnék bemutatni, ezért Esztergom és Budapest után Székesfehérvárott, a Korona Galériában és Pozsonyban, a Polgári Kaszinóban is nyílik majd tárlat a magyar Szent Korona sok évszázados művészábrázolásaiból.A könyv tíz fejezetre oszlik, mindegyikben különböző műfajú művek szerepelnek. A sort a Szent István király (és utódai) és a korona kapcsolatát ábrázoló művek indítják. Egyrészt azért, mert a kutatások eredményei ellentmondóak ugyan, a művészi ábrázolások azonban összekötik az ő személyét és az ereklyét. Másrészt azért, mert hiteles uralkodóvá Magyarországon csak az válhatott, akit a Szent Koronával koronáztak meg. Külön fejezetet képez az „angyalok hozta” korona, a magyarok nagyasszonyához kötődő ábrázolások sora, a korona és a címer kapcsolata. A korona gyakran szolgált a legkülönbözőbb termékek hitelesítésére, s természetesen kötődött össze a hon védelmének gondolatával. Fontos középületek homlokzatáról sosem hiányzott, amint az „Ahogy a madarak látták” című fejezet mutatja, s ünnepségek, felvonulások, előadások szervező, központi motívumát is gyakran képezte. Ábrázolták művészek remekmívű tárgyakon, s népművészek, egyszerű emberek használati tárgyakon, viseleti darabokon. A kötet és a kiállítás anyaga e koronaálmok, álomkoronák megidézésével fejeződik be.S a közös gyűjtőmunka korántsem ért véget, hiszen Sunyovszky Szilvia és Fekete György egyre fontosabbnak tartja, hogy teljessé váljon a becses ereklye – más tárgyakéhoz képest egyébként valóban meglehetősen hiányos – ikonográfiája. Mint mondják, a gyűjtéshez eddig is sok segítséget kaptak, mondhatni a magyar Szent Korona szelleme kísérte végig munkájukat. A segítséget lapunk hasábjain keresztül is szeretnék megköszönni. Van-e annál szebb, meghatóbb érzés, amikor például egy falusi asszony koronát hímez, becsomagolja, s elküldi a gyűjtő címére? Nem egyszerűen egy tétellel gyarapodik ilyenkor az ábrázolások listája, de a rátalálás mindennapi örömét újra és újra átélik.