Az elveszett nemzedék hírnöke

A magyar irodalom meghatározó, markáns életművei és tragikus sorsképletei között is különösnek számít Pap Károly, „a zsidó Ady” misztikus prózaköltészete, messianisztikus alkata. Pályája üstökösként ívelt fel 1923-as első megjelent novellájával, hogy aztán egy koncentrációs táborban találja meg tragikus végkifejletét. Életműve kiadását Lichtmann Tamás irodalomtörténész, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem német irodalmi tanszékvezetője, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem művelődéstörténeti tanszékvezetője, az 1979-ben megjelent Pap Károly-monográfia írója már a hetvenes években szorgalmazta egy életműkiadás megjelentetését. A terv a közelmúltban megvalósult.Lichtmann Tamás a friss kiadás során folytatott irodalomtörténeti tevékenységét megkoronázza egy új, teljes Pap Károly-monográfiával, amely a tervek szerint az idei karácsonyi könyvvásárra jelenik meg.– Pap Károly mindenekelőtt sokszínű, egyedi, öntörvényű író és rendkívül összetett jellem volt. Életműve egyedülállónak számít a huszadik század irodalmában. Bár az új monográfiámban a régihez képest éppen az lesz az egyik nóvum, hogy világirodalmi érintkezési pontokat keresek többek között Pap Károly, Kierkegaard, Dosztojevszkij, Nietzsche és mindenekelőtt Franz Kafka között. S ha mégis el akarjuk helyezni őt a magyar irodalom összpalettáján, akkor az irodalmi ábrázolás első és átélhető szintjén a Nyugat második nemzedékéhez kell sorolnunk, amelynek tagjaival elég szoros kapcsolatban volt. Barátai közül elsősorban Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Kodolányi Jánost kell említenünk, akik támogatták és kritikusként is mindig nagy lelkesedéssel fogadták a műveit. A klasszikus nemzedékből Móricz Zsigmond már-már fiaként szerette. Első felfedezője Szép Ernő volt, első publikációit Mikes Lajosnak, az Est-lapok, illetve Osváth Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének köszönhette.– Ön Pap Károly fő erényének a mítoszteremtés és a rea-lizmus egységét tartja...– Említett kortársaihoz hasonlóan Pap Károly is számos elbeszélésében ábrázolja hitelesen és realisztikusan a két világháború közötti magyar valóságot. Morális tartása is rokoníthatóvá teszi a többiekkel, ám az a témakör, amelyet sajátos mitikus keretbe foglaltan jelenít meg, csak rá jellemző. A Megszabadítottál a haláltól című, bibliai korban játszódó regényében és a műhöz tematikailag kapcsolódó novellákban egy egészen sajátos messiási szerepvállalás mítoszát teremtette meg. E mítoszban és a hozzá kapcsolódó szerepben megpróbálta saját mélyen gyökeredző zsidóságát, messianizmusát a kereszténységgel ötvözni a jézusi szeretet és az őskeresztényi alázat jegyében, amely az egész világot magához kívánja ölelni. Ezt az egyetemes zsidó és keresztény humanizmust fogalmazza újjá lényegében a Megszabadítottál a haláltól, A nyolcadik stáció és az Azarel című regényében, számos elbeszélésében és a Zsidó sebek és bűnök című vitairatban is. Jézust az ókori zsidóság utolsó nagy prófétájának tartotta. Szerinte az evilágiság, ami a mózesi és az államalapító dávidi zsidóságban megjelenik, Jézusban szellemivé szublimálódott. „Jézusban eszmévé halt a zsidóság.” A halált nem pusztulásként kell értelmezni, Pap Károly számára Jézus példa volt, amely azt mondja: eszmévé kell válni ahhoz, hogy megválthassuk az egész világot. Jézus ugyanis túllépett a zsidó prófétákon, akik mindig a nemzetben és csak a saját közösségükben gondolkodtak. Pap Károly Jézus példáját követve az egész emberiséget szerette volna megváltani.– Legalább ennyire egyéninek tartja Pap Károly stílusát is?– Pap Károly stílusa a kezdeti út- és hangkeresés után elég hamar kiforrott. Pályáját versekkel kezdte, de volt néhány jó szemű kritikusa és szerkesztőbarátja, például Mikes és Osváth, akik nyomban a prózaköltészet útjára terelték. Az első prózai művei inkább olyanok, mint egy-egy expresszionista költemény. Ám hamarosan sorozatban születtek meg remekmívű novellái, amelyek szinte a Móricz-féle, kicsit naturalisztikus, de mindenképpen mélyen a valóságban gyökeredző elbeszélési formát örökítették tovább. Kiváltképpen igaz ez a művésznovelláira. Bennük általában szegény, nyomorgó, többnyire dilettáns vándorszínészek megidézik Pap Károly hányatott életének hasonló korszakát is. Ám A nyolcadik stáció című regény főhősében, Leviátban, a festőben már az ideális alkotót kereste. Leviát csodálatos falusi templomi képeivel akarja az embereket jobbá tenni, ami gyönyörű, magasztos cél. Ám még a remekművek is csak ritkán képesek megváltani az embereket, jobbára inkább szembesíteni tudják őket önmagukkal. A regényben megejtő a leíró részletek móriczi hitelessége és az egész mű megjelenítő ereje. Műveinek harmadik csoportjához tartoznak az önéletrajzi ihletésű elbeszélések és az Azarel című regény vagy elbeszélésfolyam, amelyben megrázóan örökítette meg a saját nyomorát. Válogatott elbeszéléseinek címadó novellájában, a B. városban történetben saját bécsi bolyongásait és éhezését írja le. E művekben a közvetlen önéletrajzi elem nyomban az absztrakció magas fokán válik stilizálttá, akár a Szerencse vagy az Átváltozás című elbeszélésekben. Ez utóbbi talán nem véletlenül viseli ugyanazt a címet, mint Kafka híres novellája, bár eddig még senki nem tudta bebizonyítani, hogy Pap Károly olvasta volna Franz Kafka elbeszélését. Valószínűbb, hogy ismerte, mert mind az Átváltozás, mind Az ítélet akkor már olvasható volt a Kassai Újságban Márai fordításában. Önéletrajzi ihletésű, ám mitikussá stilizált az Azarel regény-elbeszélésfolyam, amelyről mások is leírták: csúcsa Pap Károly életművének. Bennük a saját gyermekkorát, gyökereit oly módon tudta a maga empirikus teljességében visszaadni, hogy emögött felbukkant az a fajta megváltói magatartás is, amely ritkán tud egy irodalmi műben egyesülni a realizmussal. Empíria és jelkép eme szerves együttélése abban a korban is figyelemre méltóvá tette Pap Ká-roly regényét és elbeszéléseit, amikor a gyermekkor, az ifjúság, az iskola nem csupán divatos téma volt, de magyar és világirodalmi remekműveket is teremtett. Csak találomra nevezzük meg Musil Törless iskolaéveit, Cocteau-tól a Rettenetes gyerekeket, Csáth Géza, Karinthy, Kosztolányi novelláit. Sőt a háború utáni évekre is kitekintve eszünkbe jut óhatatlanul Ottlik Géza Iskola a határon című regénye. Úgy gondolom, Pap Károly is képes volt a varázslatra, amelyben a gyermekkor világot átfogó életmodellé vált. Ha összeállítanánk egy huszadik századi magyar prózaantológiát, benne helyük lenne jó néhány Azarel-elbeszélésnek is.– Pap Károly élete és halála üzen a mának is?– Irodalomtörténeti közhely, de tény, hogy Pap Károly az úgynevezett elvesztett nemzedékhez tartozott. Akik nemcsak úgy vesztek el, hogy fiatalon és pályájukat derékba törve haltak meg, hanem többségük formálisan is elveszett. Pap Károlyról sem tudjuk, hogy napra pontosan mikor és hol hunyt el. Talán Buchenwaldban, talán Bergen Belsenben? Az ő életútja Radnótiéhoz, Szerb Antaléhoz, másokéhoz hasonlóan ugyanazt példázza. Magyar írók voltak, életművük a magyar irodalom szerves részét képezi. Pap Károly soha egy pillanatig nem szűnik meg magyar írónak lenni, akár a többiek. Radnóti a legismertebb példája e végzetnek. Annyi különbséggel talán, hogy Radnóti gondolkodásában, eszmeiségében is kereszténnyé vált s ennek ellenére gyilkolták meg.