Varázstudomány

Régi adósságát törlesztette könyvkiadásunk, közreadva a neves és sokat vitatott pécsi kultúrtörténész, Várkonyi Nándor Varázstudomány című művének második, záró kötetét. A szerző, aki a Sziriat oszlopai című munkájával vált híressé, 1959-ben (!) tett pontot a most napvilágot látott mű végére. Hogy a Varázstudomány két vaskos kötete (és Várkonyi több, azóta olvasható munkája, Az elveszett paradicsom és Az ötödik ember) születésekor nem jelenhetett meg, nem csoda. A szerző ádáz ellenfele a materializmusnak, és a modern természettudományokat is – finoman szólva – kritikus szemmel nézi.A két korai főmű (Sziriat oszlopai, Az elveszett paradicsom) az őskultúrák világába kalauzolja az olvasót, abba a történelem előtti időbe, amelyet szemünk elől – René Guénon szavaival – egy titokzatos függöny takar el. Az ötödik ember, a szerző tán legterjedelmesebb és a közelmúltban könyvesboltokba került munkája az emberi kultúra fejlődésének és tévútra jutásának krónikája. A legújabb, most napvilágot látott Varázstudomány című kötet viszont jórészt azokat a jelenségeket vizsgálja, amelyekkel a természettudomány nemigen tud mit kezdeni. „Amióta a tudomány egy világkép kialakításán vajúdik, számtalan ismertetőmunka jelent meg az elért eredményekről, ámde sok olyan is, amely hosszú fejezeteken át sorolja fel a megoldatlan problémákat, a magyarázatra váró jelenségeket. A sor hosszú, s az anyag létrejöttétől és mibenlététől kezdve a neonlámpáig, az élet eredetétől a kultúra kezdetéig cikázik...” – írja Várkonyi, jelezve, hogy az említett megoldatlan problémákat kívánja célba venni.A mű két kötete külön-külön címmel (A rejtett világ és A rejtett ember) taglalja a többnyire a tudomány és a mágia határterületén elhelyezkedő kérdéseket. A teozófia és az antro-pozófia kérdéskörét, a természetmágia, szellemidézés és az asztrológia tanításait. Vizsgálja egyúttal az alkímia, a delej és igézés sokat vitatott kérdésfeltevéseit, gazdagon merítve a világirodalom legjava műveiből, a hinduk Bhagavad Gitájából, a kínai taoistákéiból, a Biblia tanításaiból, Buddha és Ráma-krisna opuszaiból, a tibeti bölcsek gondolataiból, de a homéroszi eposzokból, és számtalan újkori gondolkodóéból is. Mintegy műve summájaként így fogalmaz: „Végtelen bölcsesség rejlik abban, hogy a létnek nem minden titka nyílik meg előttünk, nem válhatik az emberi önzés eszközévé, az ostobaság és a lelkiismeretlenség prédájává...”Várkonyi Nándor életművét illetően a jelenkori tudomány szkeptikus. Általában egy-egy (valóban vitatható) tételét kezdi ki, és ezzel igyekszik kimutatni, hogy az egész mű érvénytelen, „tudománytalan”. Ezzel szemben gyanítjuk, az az igazság, hogy a szerző hatalmas, egész életművéből kirajzolódó víziójának érvényességét nemigen érintheti egy-egy tételének, állításának vitatható volta.(Várkonyi Nándor: Varázstudomány II., Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2000., 536 oldal.)