Odakint az utcákon évszázados rekordokat döntöget a hőség. Hát még idebent, a műteremben! A zsebkendőnyi konyha díszletfalai közt, a megannyi erős reflektor fényében izzad csak igazán az ember. „Forog. Tessék!” – hangzanak az ismert szavak, s a kamera szinte észrevétlen duruzsolásától kísérve kerülnek filmszalagra a Kvartett című új magyar játékfilm jelenetei.A forgatókönyv Spiró György több színházban többször színre vitt, azonos című darabjából készült. A szerző drámáira jellemzőbb az erős szöveg, mint a cselekményesség vagy a vizualitás. A film rendezőjének, Vecsernyés Jánosnak eddigi két munkája majdhogynem némafilm, mi több az Engedetlen kezek címet viselő cselekményvezetése teljes egészében hátat fordít a lineáris kronológiának. Érdekes találkozás hát kettejüké.– Bármi történik is a Kvartettben, az kizárólag szövegszinten zajlik. Ezért izgatott, vajon miként lehet ebből muzsikát teremteni. Nem véletlenül adta Spiró György művének a Kvartett címet: a dialógusok tulajdonképpen az esetek kilencven százalékában elbeszélnek egymás mellett, és szólamokként funkcionálnak – fogalmaz a rendező.Természetesen az eredetileg két és fél órás színdarab szövegét meg kellett kurtítani, méghozzá jelentősen, hiszen a leforgatott anyag pillanatnyilag egy nyolcvanperces filmet ígér.Vecsernyés János kamerája – amely mögött a frissen végzett Márton Balázs foglal helyet – mindenekelőtt a szereplőkre koncentrál. A pillanatokat, a perceket igyekezett megragadni, amelyekben megfogalmazódnak a szavak, a mondatok. Ennek megfelelően a mozidarab szerkezete több helyütt idézi a tévériport formáját.– Untat az a fajta rutin, amikor filmekben kizárólag csak azért vágnak, mert nem akarják hosszabbra hagyni az adott snittet, függetlenül attól, hogy a montázsnak van-e bármiféle jelentése vagy sem – így Vecsernyés János. – A riportból sem hiányzik a riporter figurája. Én is hosszan mutatom azt a szereplőt, akinek a problémájáról szól az adott jelenet, abban az esetben is, ha éppen nem ő beszél.Így alakult ki a film – fentebb említett – szövegen túli muzsikája. No persze abban az esetben, amikor a figurák viharos riposztokban esnek egymás torkának, ott a vágás ritmusa is felveszi a sodró tempót.A forgatás rekordrövidségűnek mondható, röpke két hét alatt lezajlott. A hiteles, átélt színészi alakításhoz a rendező a lehető legprecízebb aprólékossággal készült feladatára, hiszen a szűk anyagi keretek miatt nem volt annyi idejük, hogy a műteremben dolgozzák ki az egyes jeleneteket.– Nemcsak a szövegükkel, de a játszandó figurákkal is tisztában voltak a színészek, Molnár Piroska, Bertalan Ágnes, Blaskó Péter, Lukáts Andor, amikor beléptek a műterembe – meséli Vecsernyés János.Elkészült egy nyersen megvágott kópia, amely még magában rejti a változtatás lehetőségét. E realista szövetű anyagba tervei szerint a rendező a szereplők belső, lelki állapotát ábrázoló felvételeket, zömében természeti képeket, életképeket szeretne illeszteni. Ezzel mintegy kiragadná a nézőt a lepattant szocreál konyha nyomasztó világából, elhitetve, hogy új jelenet kezdődik, ám kisvártatva vissza is taszítaná közönségét az addigi naturális helyszínre. Ennek az ígéretes befejezésnek a megvalósításához nélkülözhetetlen a pénz. Az alkotók bíznak a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatásában, hiszen a low-bugen produkció gyártója, a Filmplus eddig kizárólag magánbefektetők pénzéből gazdálkodott.
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?