A vasárnap véget ért nyolcadik Titanic-fesztivál egyik díszvendége volt a kortárs német filmművészet élő klasszikusa, Volker Schlöndorff. Az 1939-ben született alkotó Párizsban folytatta filmes tanulmányait. A többi között Alain Resnais, Louis Malle mellett tanulta meg a szakma fortélyait. Schlöndorff groteszk, szürrealisztikus filmje, A bádogdob, amely az alapműnek, Günter Grass remeklésének méltó párja, 1979-ben az Oscar-díjat és a cannes-i Arany Pálmát is elhozta neki. A budapesti filmfesztiválon Schlöndorff A lövés utáni csend című alkotásával szerepelt.A rendező vallomása szerint Günter Grass Bádogdob című regényének filmváltozata ma is úgy él benne, mintha tegnap fejezte volna be a forgatást. Schlöndorff a Nobel-díjas íróval arra készül, hogy folytassák a történetet: hiszen – teszi hozzá – a Bádogdob főhőse, Oskar Matzerrath, aki úgy menekül el a történelem viharaitól, hogy örökre gyermek marad, ma is él.– Életművének van két különös stációja: az egyik a Floridában elkészült vérbeli akció-thriller, a Palmetto, a másik pedig a ma is élő német terroristanő politizáló története, A lövés utáni csend. A Palmetto a szakma elismerését hozta, az amerikai közönség azonban nem tolongott a mozi előtt.– Hiszem és vallom: még az esztétikában sem szabad dogmatikusnak lenni. Így azt, hogy kirándultam a kommersz közönségműfajba, nem érzem hibának. A Palmettóban az zavar, hogy nem tudott megfelelni a közönségfilm műfaji törvényeinek. Mondhatnám önámítón: örülök annak, hogy a szakmai közönség, legalábbis Európában, megérezte az irónia idézőjeleit, és számos kedvező kritikát kaptam. Ám ne kerteljünk, igaza van: a közönségfilm valódi mércéje az, hogy a nagyközönségnek tetszik vagy nem. A kommerszben nem érvényes az az alibi, amit a művészfilm alkotója bármikor előráncigálhat: persze hogy keveseknek kellek, mert a kiválasztottakhoz szólok.– A lövés utáni csend lebukott terrorista hősnője az NDK-ban talál menedéket, ahol a fal leomlásáig igen jól, már-már a paradicsomban érzi magát. A sztori inkább fikció, hiszen nem követi a történeti hűséget...– Ezt a filmet, amelyen 1992-től 1999-ig dolgoztam – a Palmettóval ellentétben –, életművem szerves részének tartom. Sokan meglepődnek, hogy a világirodalom után hogyan tévedhettem a politika útvesztőibe. Úgy gondolom, hogy Heinrich Böll Katharina Blum elveszett tisztessége című regénye, akár a belőle készített filmem, irodalom és politika határán egyensúlyoz. Alkotótársam, Wolfgang Kohlhaase elismert szépíró Né-metországban. Már a forgatókönyv megírása után sejthető volt, hogy A lövés utáni csend egyértelműen fikcióvá kerekedik. A fináléban a terroristanő meghal, de ez valóban csak afféle „irodalmi halál”, hiszen a valódi mása ma is él. A művészetben a fikciót sokkal fontosabbnak tartom a puszta valóságnál.– Nem tart attól, hogy filmjében az egykori NDK pozitívabb képét adja, mint amit megérdemel?– Tévúton jár az, aki filmemet a baloldaliság és az NDK apológiájának véli. Istennek hála, hogy vége annak a kornak, amikor a fal kettéosztotta Berlint és létezett Kelet-Németország, ahol valakit a meggyőződéséért üldözni lehetett. Én a filmemben sorsokat és életutakat ábrázolok. A főszereplőm egy jellegzetes típus, aki makacsul nem hajlandó a tényekről tudomást venni. De még ezt is meg lehet érteni, hiszen már aktív terroristaként is az NDK-ban pihenhette ki magát két akció között. Amikor a Vörös Hadsereg Frakcióval együtt ő is lebukik, végérvényesen Kelet-Németországban talál menedéket, s persze, hogy görcsösen mindent szépnek és jónak akar látni a szocializmusban. A film egészére ez semmiképpen sem jellemző, hiszen az egyik szereplő ártatlanul kerül börtönbe, csak azért, mert felismeri a szocializmus valóságának silányságát. Szinte minden egyes kis mellékfigura megszenvedi az elmúlt kor hitványságát.Ám soha nem akarok lemondani az ember dicséretéről, aki megőrzi tisztaságát a körülmények ellenerejével szemben. Vagy legalábbis erre törekszik. Így kimondottan örülök annak, hogy a dogmatikus terroristanő is emberarcúvá sikeredett.
Vasárnap véget ért a 8. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál fővárosi fejezete. A nemzetközi filmművészet nagyszabású hazai seregszemléje idén október 5-től 15-ig, három budapesti helyszínen: a Toldi, a Kossuth moziban és az Örökmozgó Filmmúzeuman játszódott. Ahogy Horváth György, a Titanic örökös kapitánya elmondta, idén negyvenegy művész-, nyolc dokumentum- és hat rövidfilm szerepelt esténként és éjszakánként többnyire telt házas előadásokkal. Kiváltképpen nagy sikert aratott a Dover szikláin ciklusba rendelt brit seregszemle, a fesztivál fő vonulata. Lynne Ramsay, a Patkányfogó című világsikere Budapesten is „tarolt”, sokan állóhelyről nézték végig. Az angol film populáris és művészfilmmustrája komoly érdeklődést váltott ki a közönségből. Volker Schlöndorff Lövés utáni csöndjén is telt ház volt, a művész személyes jelenlétének köszönhetően is. Alig ért véget a budapesti Titanic, nyomban elkezdődött a pécsi variáns. Október 16-tól 18-ig a pécsi Uránia moziban láthatóak a Dover szikláin ciklushoz tartozó filmek.(Kutassy)
