Az elmúlt hét szombatján elhunyt Boncz Géza. A Szegedről elszármazott humoristát 56. születésnapja után egy nappal érte a halál. A legnagyobb magyar rögtönzők egyike a közelmúltban A hét arcaként nyilatkozott lapunknak. Beszélt arról, hogyan lett műszaki kereskedőből raktári segédmunkás, majd az 1974-es humorfesztivál győztese. Azt is elmondta, hogy politikamentes humort művel, de hát ezt mi is tudtuk róla. Az is köztudott, hogy rendíthetetlen nyugalommal, minden különösebb karriervágy nélkül élte az életét, miközben utánozhatatlan képzettársításainak ezreivel halmozta el kollégáit és bennünket, a közönséget. Ötleteiből, gegjeiből sokan megéltek, utánzói azonban rögtön lelepleződnek, mert nem tudják azt, amit Boncz: az igazi abszurd humor titkát, és azt a könnyed eleganciát lemásolni, amellyel írásai vezetik a mit sem sejtő publikum elméjét a végkifejlet, a kirobbanó nevetés felé.A nevettetés nagymestere nem igazán vágyott a színpadra, ha lehet, elkerülte a fellépést. Mégis, ki tudná elfelejteni a méreteit tekintve is hatalmas, harcsabajszú figurát, aki a Markos–Nádas duó mellé időnként betársulva sokszor egyszavas poénjaival vagy jól ismert karmozdulatával, egyetlen gesztussal képes volt egy országot megnevettetni a Televáró, a Telepohár vagy a televízió szilveszteri műsorában.Mesélt terveiről is, amelyek között egy családi album is szerepelt a századot túlélő Saárossy család történetéről, vagy arról a hóbortfesztiválról, amelyben mindenki megmutathatta volna „őrültségeit” a közönségnek. A napokban jelent meg Nádas Györggyel írt jókedvű szakácskönyve Fogjuk a hasunkat címmel, ám a népszerű humorista nem sejthette: utolsó poénjai már könnyeket csalnak ki az olvasók szeméből. (H. J.)
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
