Ha átlépjük elődeink árnyékát...

Bátran állíthatjuk: Veszprémben egy évtized alatt hagyománnyá vált a viharos körülmények között zajló színidirektor-választás. Éppen mostanság jutottunk túl a legutóbbin. Jó lenne legalább reménykedni úgy ötévnyi békességben, amikor kizárólag a kiemelkedő, netán gyengébb bemutatókról kell hírt adnunk, s nem egyéb, a színjátszáson kívüli szenzációkról. Lapunk eddig megszólaltatta a pályázat két legesélyesebbnek számító jelöltjét, Krámer Györgyöt és Seregi Zoltánt. Most jöjjön a harmadik, Kolti Helga színművész, aki ma már a Petőfi Színház direktori székében ül. Ő vall arról, vajon mi motiválta, hogy a seregnyi, megdöbbentő nehézség dacára vállalja a kimondottan hálátlannak tetsző igazgatói szerepet.– Többeket felkértek a csődhelyzetbe jutott teátrum megbízott igazgatói posztjának betöltésére. Én igent mondtam – emlékszik a közelmúltra Kolti Helga, aki a főiskola elvégzése után Veszprémben kezdte színészi pályáját. Akkor, 1988-ban mindössze egyetlen évadot töltött a Petőfi Színház társulatában, azonban öt esztendővel később visszaszerződött, s egészen 1998-ig lépett színpadra, az őt megelőző direktor, Vándorfi László együttesében. A színészet mellett tanított a Veszprémi Egyetemen, továbbá kuratóriumi tagságot vállalt a Veszprém Megye Kultúrájáért Alapítványban. Bár színházvezetői gyakorlattal nem rendelkezett, az előzőek alapján a megye képviselői bizalmat szavaztak számára, először négy hónapra, mint megbízott, majd a hónap elejétől újabb öt esztendőre, mint megválasztott direktornak. – Művészileg szeretnék olyat produkálni, amely visszamenőleg hitelesíti az önkormányzat döntését – mondta a direktor.– Mi az a művészi elképzelés, ami miatt ön mellett voksolt a szavazáson megjelent 38 képviselő közül 23?– Most még az előző vezetés által összeállított programot valósítjuk meg. A továbbiakban, akárcsak valamennyi vidéki társulatnak, nekünk is népszínházként kell működnünk. Ennek megfelelően repertoárunk tartalmaz majd zenés darabokat, kortárs drámákat, klasszikus műveket, vagy réteg- igényt kielégítő alternatív produkciókat. Elsősorban kevés szereplős, bensőséges színészi alakításokra lehetőséget nyújtó színdarabokat kívánok játékrendbe venni. Rendkívül fontosnak tartom továbbá az ifjúság színházszeretetének kialakítását. Ezért folytattam tárgyalásokat az egyetem színháztörténeti tanszékének vezetőjével, Bécsy Tamással. Remélem, sikerül meghívnom olyan művészeket, akik ismertségüknél fogva társulatunkra irányítják a szakma figyelmét.– Jórészt gyenge színészekből áll a jelenlegi együttes, s ez nem igazán csábító egyetlen alkotó számára sem.– Az első pillanattól kezdve nyíltan hangoztattam, hogy elkerülhetetlen a komoly frissítés. Magam is azért távoztam a társulatból két esztendővel ezelőtt, mivel mint ön is említette, nem volt „csábító” hely.– Nem csupán művészileg, de anyagilag sem...– Igyekszünk úgy alakítani a dolgot, hogy ne a művészi szempontokat kelljen a gazdaságiakhoz igazítani, hanem fordítva. A létszámcsökkentés mellett próbálunk bemutatóinkra olyan kiváló művészeket meghívni, akik megalapozzák a produkciók sikerét. Továbbá szeretnénk szélesíteni a mecénások körét. Ezek mellett vidéki színházakkal összefogva költségeket tudunk megspórolni, oly módon, hogy kicseréljük egymás bizonyos előadásait, vagy közösen vállalt költségvetésből állítunk színpadra darabokat. Így is lefűrészelt lábbal és kézzel tudunk csak csárdásozni, ám bízom abban, hogy néhány éven belül megvalósítjuk azt a gazdasági stabilitást, amelynek köszönhetően művészileg mind magasabb szinten leszünk képesek produkálni. December 9-én rendezzük meg, egy sorozat első állomásaként, azt a jótékonysági gálánkat, amely valamely nemes cél elérését teszi lehetővé. A kezdő esemény a Latinovits Zoltán Játékszín megmentésére irányul.– A játékszínt az önkormányzat annak ellenére bezáratta, hogy az ön elképzelésének sarkalatos pontja a rétegigényeknek, illetve az ifjúság, az egyetemisták érdeklődésének való megfelelés, amelynek ideális helyet ez a stúdiószínpad biztosíthat.– A színház, akárcsak a hozzá tartozó játékszín, a megye tulajdona. A fenntartó kinevezett egy önkormányzati biztost, azzal a feladattal, hogy dolgozza ki, miként lehet orvosolni a fennálló csődhelyzetet. A biztos a számok tükrében nem találta gazdaságosnak a Latinovits játékszín működését. A további veszteségek elkerülése végett azt javasolta, adjuk bérbe a játszóhellyel nem rendelkező bábszínháznak, ezáltal bevételhez juttatva a színházat. A második megoldás a bezárás volt. Mindkét elképzelés az anyagiak, s nem a kultúra felől közelített a meglévő problémához. Megoldás lehet, hogy az itt bemutatandó, kis létszámú, alacsony költségekkel készülő produkciókat utaztassuk megye- szerte, így téve rentábilissá a stúdió működését.– A műsorterv mellett netán az azt összeállító egykori vezetőket is át kellett vennie?– Vándorfi László jelen pillanatban is a színház rendezője, aki határozatlan idejű közalkalmazotti szerződéssel rendelkezik. Annyit el kell mondanom: már megbízott igazgató koromban aláírtunk egy megállapodást, amelynek értelmében semmilyen fórumon nem nyilatkozunk olyan módon a másikról, ami bármelyik fél számára káros lehetne.– A pályázaton egyik legerősebb ellenfele, Krámer György szintén tagja volt a színháznak, mint a Vándorfi László melletti egyik vezető.– Krámer György a pályázatában félreérthetetlenül megfogalmazta szándékát, hogy Vándorfi szellemiségét kívánja tovább vinni. Ketten kilenc évadon keresztül bizonyíthattak. Amennyiben képesek tudásukat beilleszteni a jelenlegi helyzetbe, és a színházvezetés bizalmat szavaz számukra, akkor kaphatnak egy újabb lehetőséget. Krámer György Tolsztoj Legenda a lóról című művét viszi színre, Vándorfi László Az ember tragédiája után A tíz kicsi négert rendezi. Én inkább emberi tartalmakról, elkötelezettségről, hitről, hitvallásról szeretnék beszélni, ám úgy tűnik, ez pillanatnyilag kevésbé számíthat érdeklődésre.