Egy lehetséges struktúraváltó modell

Ha kell, ha nem, a színházi életet érintő szinte minden fontosabb esemény kapcsán struktúraváltást, pontosabban annak hiányát kiáltunk; e ködösen használt szó ködös tartalma nem ad valós útbaigazítást arról, miként is kellene megújítani a több mint két évtizede Európa mögött csak koslató színi kultúránkat. Pedig nem szükséges különösebben messzire tekintenünk, s pirinyó jószándékkal még a teátrumi ügyekben gyengén látóknak is szemet szúrnak a javában működő modellek. Tegyük hozzá: évtizedes modellek! A Pécsi Harmadik Színház a nyolcvanas évek első felétől már nevében is hirdette: „harmadik utas” megoldást kínál a megkövült kőszínházi és a produkcióról produkcióra támogatásért pályázó együttesek világában. A pécsi teátrumhoz hasonló módon a tíz éve működő MU Színház vezetői (Leszták Tibor és Kovács Gerzson Péter) is a társulat nélküli működés mellett voksoltak, sőt továbbléptek annyiban, hogy nem kizárólag saját előadásokat állítottak-állítanak színre épületükben, hanem befogadó színházként alakították ki sajátos arculatukat.Bár jobb szó híján a struktúraváltáshoz hasonlóan talányos alternatív jelzővel illetjük működésüket, a MU az említett gyűjtőfogalom alá tartozó társulatoktól eltérően éves költségvetésből, önkormányzati támogatással működik. Amennyiben az alternatív megjelölés a színház művészeti arculatára vonatkozik, annyiban helytállónak tűnhet, hiszen a Kőrössy József utcai épület elsősorban kortárs táncszínházi bemutatóiról híres. Egyrészt olyan együtteseknek, előadóknak biztosítanak fellépési lehetőséget, akik egyébként talán sohasem mutathatnák meg tudásukat a nagyérdeműnek. Másrészt állandóan náluk szereplő társulatok premierjeiből állítják össze repertoárjukat. Harmadrészt tematikus sorozatokban, fesztiválokon ismertetik meg a hazai közönséggel a nemzetközi mozgásművészet értékeit. De műsortervüktől nem idegenek a különféle zenei programok sem. E felsorolásban szereplő előadások között nem egyet saját produkcióban visznek a MU színpadára, tehát a menedzselés mellett komoly alkotómunka is folyik.Az idei évadtól – a megszűnt Lágymányosi Közösségi Háztól függetlenül – önálló színházként működő kis csapat az új évezredet a nyitás jegyében köszönti. Az eddigi kortárs táncszínházi előadások mellett prózai produkciókat is műsortervükbe illesztenek. Hogy miféle előadásokkal találkozhatnak az érdeklődők, még nem tudni, abban azonban mindenképpen biztosak lehetünk, hogy eddigi működésükhöz híven a hazai kőszínházi kínálat ásatag unalma helyett valami izgalmas, európai szellemű és színvonalú sorozat kerül színre. E próbálkozás első fecskéjét a közelmúltban mutatták be. December elején Roman Sikora kortárs cseh szerző Takarodj, Antigoné! című művét Illés Edit állította színpadra. Január végén Mrozek Mulatságának Stollár Mónika-féle verziójával találkozhatunk; az előadás premierje a Merlinben volt. A „régi” MU-sok közül hamarosan Szabó Réka Thomas Mann művéből készült produkcióján és Murányi Zsófia Az asszonyok idején nevet viselő előadásán tapsolhatnak a nézők.Végezetül néhány mondat a távolabbi jövőről. A hamarosan nyíló stúdió-játszóhely várja a film és videó szerelmeseit, méghozzá oly módon, hogy a megváltott jegy gazdája eldöntheti, a színházi előadásra, avagy a vetítésre kíváncsi-e, netán mindkettőre. Emellett a vidéken élő közönség nem hagyományos színházi éhségét is igyekeznek majd kielégíteni a MU Színház vezetői. Így nemcsak országos színjátszó projektet valósítanak meg, de a náluk fellépők számára tudnak az eddigi öt-hat előadásnál lényegesen több megmutatkozási lehetőséget biztosítani.