Egy szerény patrióta emlékére

Évek óta szerettem volna vele találkozni, hogy elbeszélgessünk a harmincas-negyvenes évek magyar valóságáról, politikájáról, irodalmáról. A találkozó elmaradt, s egyik reggel közös barátunk telefonjára ébredtem, aki halkan és kedvesen megdorgált az elhalasztott lehetőségekért. Megértettem. Így Gombos Gyula megmaradt nekem az író, akinek kiváló Szabó Dezső-monográfiája – több fiatal bölcsészhez hasonlóan – nemegyszer megfordult a kezemben, s megmaradt a gondolkodásomat a gyakori beszélgetésekkel észrevétlenül is formáló Papp Zsuzsa édesapja.Gombos Gyula 1913-ban született, s változatos, gazdag élete átívelte az egész XX. századot. Még gyerekként, a húszas években került Temesvárról Budapestre, ahol később, 1939-ben a Magyar Élet segédszerkesztője, ’41-ben szerkesztője, ’42-ben pedig a Magyar Út felelős szerkesztője lett. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1947-ben letartóztatták, ’48-as szabadulása után Svájcba emigrált, majd ’50-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1952–1974 között a Szabad Európa Rádió, 1959–1980 között a Látóhatár, majd az Új Látóhatár főmunkatársa. 1984-ben áttelepült Párizsba, s végül hosszú út után 1992-ben hazatért Magyarországra, ahol Magyar Művészetért- és Széchenyi-díjjal jutalmazták életművét.Magyarsága, nemzetszeretete mindannyiunk számára példa lehet. Ragaszkodása nyelvünkhöz, múltunkhoz, hagyományainkhoz nem járt együtt sem a magyarság túlértékelésével, sem elvakult nacionalizmussal. Miként azt legutóbbi, 1999-ben megjelent, emlékezéseit és eszmélkedéseit tartalmazó Eszmélet című kötetében írja: „Minden népre igaz, amit De Gaulle a franciákra mondott: a franciák csak akkor franciák, ha nagyok, egyébként olyanok, mint a többi nép. Ez mostanában gyakran eszembe jut, valahányszor szónok vagy tollforgató magyarságában megdicsőülve döngeti mellét. Az ’56-os pillanatot kivéve, mi nagyon régen voltunk nagyok. Mind közönségesen olyanok vagyunk, mint a többi nép. Ezen nem kell kétségbe esni, de jó tudni.”Fentebb idézett levelét a következőkkel zárja: „Én sohasem voltam nacionalista, csak szerény patrióta.” Ma délután 2 órakor szerettei, barátai, olvasói és tisztelői körében elkísérjük őt utolsó, csendes útjára a Kerepesi temetőben.