Ötven év, száz szerző, ezer oldal

Több mint száz szerző bevonásával készült el a Kortárs magyar művészeti lexikon most megjelent második kötete. A mű a képzőművészet – festészet, szobrászat, grafika – mellett foglalkozik az iparművészeti, a design, az építészet, a fotográfia területeivel, a művészeti intézményrendszerrel, az elméleti szakemberek munkásságával, a fontos fogalmakkal. Mint a mű címében foglalt kortárs szó jelzi, a kötetbe kerülés egyetlen kritériuma – a minőségi mércén túl – az volt, hogy az adott alkotó működése részben vagy egészben az 1945 utáni időszakra essen.Hogy milyen időszerű volt a Kortárs magyar művészeti lexikon kiadása, jól érzékelteti, hogy a köteteket kiadó Enciklopédia Kiadó munkáját a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától a Magyar Soros Alapítványig, a Nemzeti Kulturális Alapprogram különböző kollégiumaitól a Felsőoktatási Pályázatok Irodájáig jó néhány intézmény támogatta. A lexikon úttörő jelentőségű, mivel a határokon belül élő művészek, működő intézmények mellett mindazokkal foglalkoznak a szócikkek, akik bárhol a világban élve magyar alkotónak vallják magukat.Ami a minőségi kritériumot illeti, e tekintetben nem a szerkesztő vagy szócikkírói ízlés volt a szelekció alapja, hanem az adott alkotó eddigi munkássága. Bizonyos esetekben azonban ahhoz sem ragaszkodtak a szerkesztők – főszerkesztő Fitz Péter, felelős szerkesztő F. Almási Éva –, hogy csak olyanok kerüljenek a kötetbe, akiknek volt már egyéni kiállítása, vagy rendelkezik katalógussal, nem ritka az az eset sem, hogy kvalitásos művek alkotóiról éppen a lexikonban olvasható az első átfogó értékelés.