Az orosz elnyomás ellen küzdő lengyel patriotizmus költője, Adam Miczkiewicz a lengyel függetlenség eszméjének, Lengyelország és Litvánia újraegyesítésének szentelte életét. Párizsi emigrációban, 1834-ben készült el a Pan Tadeus című verses eposszal, amely a lengyel irodalomnak olyan alapműve, mint a magyarnak az Apostol, a János vitéz, a Toldi-trilógia. Miczkie-wicz Pan Tadeusát az irodalomtörténet úgy tartja számon, hogy a homéroszi eposzok teljességigényének tökéletesebben felel meg Tasso és Dante remekléseinél is. A mű a kor romantikus szabadságfilozófiai eszméinek szellemében hűséges képet ad a XIX. század elejének Litvániájáról.Andrzej Wajda Pan Tadeus című filmadaptációját is áthatja a „naiv totalitás”. Föltárul benne az idegen elnyomás tragikuma, és erős intenzitással érezzük át, hogy az orosz megszállás, Lengyelország és Litvánia tragikus kettészakítottsága ellenére az emberek igazabbul, valóságosabban, a szó idilli értelmében szebben élték meg hétköznapaikat, mint mi, a tovatűnt XX. században. Még az orosz elnyomóknak is emberarcuk van: akkor még nem halt ki belőlük a lovagiasság, a becsület.A film egyik ragyogó leleménye a keretjáték, amelyben Adam Miczkiewicz egy párizsi szalonban, barátainak olvassa föl az eposzt. Közben a költő mondatainak visszfényeként jelenik meg a XIX. századi litvániai nemesi udvarház és környéke. Egy patrióta és egy orosz kollaboránscsalád hagyományos ellentétének tükrében peregnek előttünk a jelen- és a múltbéli csatározások. Ám mindezeket az ellentéteket elsodorja a közös nemzeti álom megvalósulásának reménye. Napóleon hajlandó segítséget nyújtani a függetlenség kivívásához, Litvánia és Lengyelország egyesítéséhez. Wajda filmjének képsoraiból úgy üt át az életigenlés és heroikus optimizmus, hogy a keretjátékból kikristályosodik a függetlenségi ábrándok későbbi meghiúsulása is. E kettősség látszólagos ellentmondásait feloldja a keresztény ember legyőzhetelen hite az isteni gondviselésben.Andrzej Wajda filmjének bonyolult kompozíciója, a képek kifinomultan barbár intenzitása, a ragyogó szereplőgárda (Boguslaw Linda, Daniel Olbrichsky, Andrzej Severin, Grazyna Szaplowska, Marek Kondrat, Michal Zebrowski) a tavaly Oscar-díjjal jutalmazott életműnek is fontos része, s híven illeszkedik a magas szintű lengyel történelmi filmek sorába is. Irigylésre méltó ez a hagyomány, amely szinte kötelezi a lengyel filmművészet legjobbjait a történelem értékkészletének föltárására.
A Patrióta kiderítette, mit gondolnak a magyar nők Magyar Péterről - videó