Egy évezred nagyasszonyai Magyarországon

Egy dologra jók a jobbára női neveken futó latin-amerikai sorozatok. Megtapasztalhatni, hogy nem minden a férfiakon múlik. Mint ahogy a történetírásban sem. Még érdekesebb, ha a királyok, fejedelmek árnyékában meghúzódó vagy éppen ellenkezőleg; erős akaratú és vezetői tehetséggel megáldott főrangú aszszonyokról olvashatunk. A Helikon Kiadó gondozásában 2000-ben jelent meg az ezer év magyar históriáját átfogó Királynék könyve című kötet, melynek szerzője Estók János történész, az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának tanára, több művelődéstörténeti, történelmi munka szerzője.Az elmúlt években jó néhány olyan reprezentatív összefoglalás látott napvilágot, amely királyainknak, fejedelmeinknek méltó emléket állított. Fejedelemasszonyainkról, királynéinkról azonban csak évtizedekkel korábban születtek tanulmányok, könyvek. Takáts Sándor piarista szerzetes-tanár háromnegyed százada míves portrékban rajzolta meg a magyar nagyasszonyokat, és nemzedékeket nevelt Szentmihályi Szabó Mária Lórántffy-regénye. A királynék, fejedelmi hitvesek életének megismerése egyúttal a hagyományos politikatörténeti megközelítés mellett a művelődés- és mentalitástörténet bemutatását jelenti. Ezekre pedig ma már komoly olvasói igény van.Így született tehát az ötlet, hogy méltó emléket kellene állítani királynéinknak is. S hogy az olvasók bele tudják helyezni az emberi sorsokat az akkori idők környezetébe, szükség volt arra, hogy minél több, a tárgyalt kor életét, szokásait bemutató fénykép, ábra kerüljön a könyvbe. A szerző szerint a legnagyobb gondot az okozta, hogy királynéink többségéről nem maradt fenn hiteles ábrázolás. El kellett kerülni azt is, hogy a Képes Krónika képanyaga legyen az uralkodó a műben – mondta Estók János, aki igyekezett minél több forrásból meríteni illusztrációkat. A kötet így lett komplex művelődéstörténeti munka, hiszen az elmúlt évszázadok textilmunkái, ötvösremekei, épületei mind fontos helyet kapnak az írott szöveg mellett.A szerző elmondta: szándéka volt, hogy ne terhelje a szöveget szakzsargonnal, és történetek révén igyekezett bemutatni a kor hangulatát. Így természetesen a könyv nem alapkutatásokra épül, hanem megpróbálja közérthető formában, a jó értelemben vett olvasmányos stílusban a lehető legpontosabban megismertetni az olvasóval az adott személyiség életét. S hogy királynéink életét mélyebb összefüggésben ismerjük meg, külön fejezetek szólnak a korszak házasságkötési, gyermeknevelési szokásairól, az özvegyi létről, a háztartás vezetéséről.A magyar múlttal foglalkozó szakember óhatatlanul szembekerül néhány, a közvéleményben meggyökeresedett téveszmével, s azokat még egy ismeretterjesztő munkában is szükséges elosztani – fogalmaz Estók János. Hiszen mára például Gertrudis királynét, II. Endre királyunk feleségét is teljesen másként értékeli a kutatás. Katona József Bánk bánja óta Gertrudis neve szinonimája lett a cselszövésnek és a körmönfont ármánynak. Ma már ezt a kérdést jóval árnyaltabban látjuk. Tovább vizsgálódva azt is észrevehetjük, hogy egyáltalán nem volt szokatlan a királyné kedvezése honfitársai irányában: ugyanezt tette Aragóniai Beatrix és még sok más, külföldi honfitársú koronás asszonyunk is.Egy tudományos ismeretterjesztő műnek az is a feladata, hogy olyanokkal is megszerettesse a történelmet, akiket eddig nem érdekelt. Egyébként véleménye szerint a leggondosabb szerkesztés sem ér sokat, ha nem a forrásokra, a megtörtént eseményekre támaszkodik, hanem prekoncepciók alapján születik. Meggyőződése, hogy a tévhitek elosztását, a tudományos ismeretterjesztés csak egy, a múltat hitelesen feltáró, elfogulatlan történeti munka teheti meg. Ez még akkor is így van, ha manapság nagy keletje van a szakma elemi szabályait nélkülöző, szenzációhajhász, „tényfeltáró” műnek. Természetesen mindig is lesznek az egyébként szinte alig rekonstruálható hálószobatitkokat megíró, vagy éppen összeesküvés-elméleteket összetákoló könyvek, de Estók János úgy látja, hogy mind a nagyközönség, mind a kiadók részéről komoly az igény a hiteles, pontos írások iránt.Tudományos haszna is lesz a könyvnek, hiszen meglehetősen kevés még a nők szerepével, az adott korszakban elfoglalt helyzetével foglalkozó munka. Ezek a kutatások egyébként könnyen beilleszthetők az egyre fontosabb életmód-történeti, társadalomtörténeti vizsgálódásokba is és talán már a közeljövőben születnek nemcsak ismeretterjesztő munkák, hanem tudományos monográfiák is ebben a témakörben – hangsúlyozza Estók János.Szerencsére a szakmai visszajelzéseken túl nagyon kedvező volt a nagyközönség reakciója is. Hosszú évek pangása után fellendülés tapasztalható a tudományos ismeretterjesztésben, és nemcsak a könyvkiadásban, hanem a tévében és a rádióban is. Főiskolai oktatóként Estók János úgy látja, hogy kevés az olyan tankönyv, amely a szűkebb politikatörténet bemutatásán túl figyelmet szentelne az adott kor életmódjának, szokásainak. Pedig ez a feltárás nemcsak azért fontos, hogy a diákok ne kedvetlenedjenek el a rájuk zuhogó adamennyiség miatt, hanem azért is, hogy még többen szerethessék meg a történelmet. Asszonyi sorsok vagy a mindennapi élet ábrázolásával segíthetnének nekik a tankönyvírók abban, hogy közel érezhessék magukhoz a korszak embereit. Ezzel lehetne olyan nemzedéket nevelni, amelynek tagjai ismerik és megfelelően értékelik a múltat.