Sághy Gyula filmje a magyar Szibériáról

2001. 01. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szibéria helyett találták ki azt az isten háta mögötti területet, ami még Recsk községtől is majdnem tíz kilométerre volt.E mondat vezérmotívumot teremtett Sághy Gyula rendező és forgatókönyvíró Recski rabok a kövek árnyékában című kéttételes, megrendítő dokumentum-kantátájának, amely Erdey Sándor A recski tábor rabjai című regénye nyomán készült.A mű bemutatója vasárnap délután volt Budapesten a XII. kerületi Művelődési Központban. Egymásra rímelő, egymást kiegészítő történetekből rajzolódtak ki az 1950-től 1953-ig működő haláltábor hétköznapjai Sághy Gyula munkájában. A „fasiszta kommunizmusban” hozták létre, melynek Moszkvából távvezérelt diktátorai saját népüket tekintették legfőbb ellenségüknek.A Recskre érkező foglyokat a „Ha jól dolgozol, szabadulsz!” felirat fogadta. E mondat cinikus és hazug üzenetét már cáfolták az 1989-ben bemutatott Recsk 1950–53 – Egy titkos kényszermunkatábor története című Gyarmathy Lívia–Böszörményi Géza-alkotás szereplői is. (Sokan e filmtől számítják a rendszerváltozás kezdetét. Nyugat-Európában mindenesetre a legmagasabb európai filmdíjjal jutalmazták alkotóit.) A most elkészült dokumentum vallomástevői egybehangzóan tanúsítják: Recsk koncentrációs tábor volt, amelynek végső célja minden másként gondolkodó totális megsemmisítése.A film első szakaszában a szereplők elmondják: vagy bevallott antikommunista múltjukért, vagy teljes mértékig mondvacsinált okokkal tartóztatták le őket. A talpveréssel, elektrosokkal, éheztetéssel-szomjaztatással kicsikart vallomások után következett a mátrai völgy ölébe plántált kényszermunkatábor, a kálvária második stációja.E helyszínre visszatérve nyíltak meg az egykor megkínzott emberek. Poros László operatőr képein a békés táj nyugalmát hatásosan ellenpontozza a vallomások zaklatottsága.A mű egyik érzelmi csúcspontjaként, a recski temetőnél egy aszszony emlékezik meghalt édesapjára.A pribékek még a Kádár-korszakban sem engedték meg neki, hogy egyetlen síremléket állítson recski kődarabból. A másik felejthetetlen pillanat: egy férfi – sírását visszafojtani képtelen – mondja ki társainak nevében is: „Recsk álmaimban, gondolataimban, rémképeimben életem végéig elkísér.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.