A Hold túlsó oldalán

Különleges képzőművészeti látású képíró Jelenczki István. Mozgó képkompozícióvá képes sűríteni a dokumentumfilm minden műfaját, a portrétól a performance-ig. Kiváltképpen vonzódik azokhoz a témákhoz, amelyekben föltárulhat előttünk a lét metafizikus lényege. Új fényt kap nála a „honnan jöttünk, hová megyünk” alapkérdése. Az ember, aki az élet értelmét keresi, szükségképpen szembesül a halál metafizikájával. Minthogy földi létünk a születés és a halál két pólusa közé szorult, az értelmes élet kulcskérdése többek között: képesek leszünk-e a halál méltóságát is megadni először a szeretteinknek, később saját magunknak. E gondolatkört járja körül Úton a halállal című kéttételes munkájában, amelyben a téma szakértője, Polcz Alaine pszichológus tesz vallomást a halálközeliség lélektanáról.A hold túlsó oldalán I–II., amelyet a Tabán moziban láthatunk, különlegességében is jellegzetes Jelenczki-alkotás. Az alcím: Portréfilm Izsák Imre égi mechanikus, csillagászról – egy zalaegerszegi ember üstököspályájáról készült mozgóképes költemény. Izsák Imre Gyula hosszú kálváriaúton jutott el a tudomány csúcsára. Közvetlenül a kőszegi Görgey Artúr Katonaiskolából vonult be a második háború pokoli forgatagába. Amerikai hadifogságból hazakerülve fölvették az ELTE matematika–fizika szakára. Hamar kiderült vonzódása a csillagok iránt, a Konkoly-Thege csillagkutató intézetbe került, és sorra jelentek meg újszerű publikációi. Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtása után először Svájcba, majd az Egyesült Államokba emigrált. Lélegzetelállító tudományos eredményeit a Smithsonian Intézet asztrofizikai kutatójaként érte el. Mit is köszönhetünk Izsák Imre Gyulának? Először is: 1961-ben megtalálta a Föld felszíni pontjainak pontos meghatározhatóságát. Bizonyította, hogy a Föld egyenlítője nem kör, hanem ellipszis alakú. Mesterséges műholdak pályájának elemzései révén eszmei értelemben eljutott a Hold túlsó oldalára. E tudományos pálya ívét a korai halál zárta rövidre. Izsák Imre Gyula éjt nappallá téve dolgozott, szimpóziumokról szimpóziumokra vándorolt. 1965 áprilisában Párizsban egy nemzetközi geofizikai tanácskozáson készült előadásra, de már nem tudta megtartani. Április 21-én éjjel, harminchat évesen ölte meg az infarktus. Emlékére egy kisbolygót és egy krátert neveztek el a Hold túlsó oldalán.