Gloriette az Andrássy útnak?

Sajtóértesülések alapján remélhető, hogy a közeljövőben végre megindul Budapesten az ötödik kerületi Erzsébet tér rekultivációja. A tervezett föld alatti parkoló és üzletközpont felett zöld terület létesül majd mind a környék lakói, mind a Belvárost látogató közönség nagy örömére és felüdülésére.Megoldatlan marad azonban a városrendezők évszázados problémája: a hajdani Sugár út, most Andrássy út világszép együttesének a történelmi Belvároshoz való városépítészeti csatlakozása, a pompás útvonal látványos befejezése, a városba érkező forgalom méltó vizuális fogadása.A kérdés napirenden volt már a XIX. század végén, majd a XX. század legelején, amikor a Közmunkatanács tervet készített az akkori Fürdő utca (ma József Attila utca) és a Váci körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) találkozásánál reprezentatív tér kialakítására. A terv jelentős bontásokkal, új térfalak létesítésével, és tetemes költséggel járt volna; az első világháború kitörése miatt le is került a napirendről.A második világháború után sem volt pénz átfogó rendezésre, így annak még a gondolata sem merült fel. A nagy forgalmú csomópontot lámpás kereszteződéssel rendezték; valamikor az ötvenes években lebontották a délnyugati sarkon még álló, közismert, ám elég dísztelen, Marokkó udvar néven emlegetett épületegyüttest, helyén park és parkoló létesült, ám nem törődtek a hajdani Sugár út vizuális lezárásával. Az egyetlen ilyen irányú gondolat a Nemzeti Színház elhelyezésére kiírt tervpályázat során merült fel és kapott elismerést: az Engels tér (ma Erzsébet tér) helyszínre beadott tervek közül az nyerte az első díjat, amelyik centrális elrendezésű tömegben fogta össze a színházat, és ezt a tömeget az Andrássy út (akkor Népköztársaság útja) tengelyébe helyezte. Érdekes módon a továbbtervezés során ezt a szempontot teljesen elfelejtették, a következő tervpályázat kiírásánál már nem is említették. Így azután a nyertes és a megvalósításra szánt terv is nyugodtan „hátat fordított” az Andrássy útnak, és ügyet sem vetett a városrendezés problémáira. Ezért talán szerencsésnek nevezhető az a kormányzati döntés, amely – egyébként egész más természetű, de reális indokokra hivatkozva – az Erzsébet téren leállította az építkezést.A millenniumi év során talán nem indokolatlan olyan megoldást keresni, amely törekszik e probléma – legalább részleges – megoldására, és költségei miatt sem elérhetetlen. A napokban a pesti Ybl-palota rekonstrukciójának köszönhetően akadt újra a kezembe Ybl Miklós működésének ismertetése, unkokájának, Ybl Ervinnek igen alapos, szép műve. Ebben látható az Andrássy út városligeti végéhez általa 1884-ben tervezett zászlótartós emelvény, a Gloriette, amely a Sugár út vizuális lezárására volt hivatott. Meg is épült – a későbbi millenniumi hősi emlékmű központi oszlopa helyén – és csak ennek megépítésekor bontották le, majd a Széchenyi-hegyen kilátóként állították fel.Kézenfekvő a gondolat: ha a Gloriette Ybl Miklós megfogalmazásában szépen megfelelt – egy jó darabig – az Andrássy út egyik végén, ugyanolyan szépen megfelelne a másik végében is, az ott létesülő parkban, tengelyes elhelyezéssel, felemelt teraszáról szép kilátást nyújtva városunk egyik legszebb épületegyüttesére. Természetesen nem a régit kellene visszahelyezni, az ikertestvérét lehetne újra felépíteni. Az Andrássy út is, Ybl Miklós is megérdemelné.