Párbeszéd a művészek szabadságáról

Itt, e teremben most művészek ülnek, és nem hivatalnokok, akik az életüket nem a paragrafusoknak, hanem az alkotásnak szentelik – e mondattal köszöntötte Jókai Anna Kossuth-díjas író, az Írók Szakszervezetének elnöke a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége XV. kongresszusának vendégeit a Rátkay Márton Klubban. Emlékeztetett arra, hogy a legkiválóbb művészek a pártállami időkben az alkotás és a gondolat szabadságáért küzdöttek. Az 1990-es években ránk köszöntött szabadság egyik keserű hozadéka, hogy az ideológia terrorját fölváltotta a pénz rémuralma. A másik, hogy a szólásszabadságot már-már devalválták azok, akik visszaélnek vele. Éppen ezért Jókai Anna arra kérte a konferencia résztvevőit: a művész felelősségének jegyében szóljanak hozzá a művészek szabadságának kérdéséhez is.A kongresszus – egyetlen feltűnően demagóg előadástól eltekintve – e konstruktivitás jegyében zajlott. Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke a művészek szabadságáról szóló törvény megalkotásához kért partnereket. Hangsúlyozta: talán furcsa, hogy egy érdekvédelmi szervezet törvényalkotási javaslattal áll elő, de szükségesnek érzi, hogy a művésztársadalmat törvény szabályozza. Ehhez viszont mindenképpen szükségessé válik a jogi értelemben vett művészstátus megteremtése. E törvény szabályozná azt is, hogy az állam milyen mértékben avatkozhat be a művészvilág törvényeibe, de azt is: meddig terjedhet a művész szabadsága. E nagyszabású álom megvalósításához a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége alkotói partnerként számít a művészetekhez kapcsolódó szakmai és érdekvédelmi szervezetekre, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára.Mezey Katalin költő az írószakszervezet képviseletében fölhívta a figyelmet az írók különlegesen kiszolgáltatott helyzetére, amely abból adódik, hogy a folyóiratok és a könyvkiadók tiszteletdíjait semmiféle törvényi garancia nem szabályozza. Duló Károly filmrendező azt reméli a tervezett törvénytől, hogy a gátat vet annak az áldatlan folyamatnak, amelynek eredményeként a kommersz kiszorítja a piacról az értékes művészfilmeket. Akár az egész tanácskozásnak is summája lehetne a rendező gondolata: a pénz uralma ne számolja föl az érdeklődők választási lehetőségeit a művészetben.