Pozsony balladájaként emlegeti esszéjében Molnár Imre Jankovics Marcell Húsz esztendő Pozsonyban című memoárregényét. A Magyar Írószövetségben tartott könyvbemutatón az írótárs, Ébert Tibor méltatta a város lassú, biztos fuldoklásának hiteles megjelenítését. A mű időbeli horizontja 1920-tól 1938-ig foglalja magába Pozsony drámai agóniájának első felvonását. Jankovics Marcell – a névazonosság nem a véletlen műve, a jeles rendező nagyapjáról van szó – vérbeli író révén a régi város aurájának költői megjelenítésével, emberi sorsokon keresztül tárja elénk a pusztulást, amely az 1920-ban deklarált trianoni békediktátummal kezdődik. Addig a város, amelyet a magyarok Pozsonyként, a németek Pressburgként emlegettek, a kultúra zarándokhelye volt. A trianoni szerződés kiszakította Pozsonyt természetes kulturális közegéből. Az erőszakos és megalázó új korszak nyolc magyar és német békés tüntető lemészárlásával kezdődött, kitelepítésekkel folytatódott. 1938-ban átmenetileg véget ért az első bécsi döntéssel, a magyarság rövid ideig tartó diadalünnepével. Ám az író Cassandraként megérezte, ami 1945 után következett: eltűnik Pozsony, az egykori koronázóváros, mint egy Krúdy-regénybe illő színes álom.
origo.hu
Századvég: Őrzi vezető szerepét a Fidesz-KDNP
